-
Cipó a sárban dagasztva
UAZ-452. Buhanka. Magyarul cipó. A Szeged vidéki Atkai-holtág ívét követő sárúton megragadva, a puszta közepén. Bár nem tűnik kinézetre annak, terepjáró a szovjet kisbusz, és bizonyos szempontból igazi legenda, mint spártai kényelmű, de elpusztíthatatlan hadi gépezet. Mármint a legenda szerint, valójában, ahogy a jelen fotó is mutatja, van az a sár, amelyen nem tud áthatolni. Legalábbis úgy tűnt számomra, magára lett hagyva a puszta közepén – később arra bringázva már nem találtam a járgányt, így csak sikerült kievickélni vele.
-
Béka öleljen!
Dél-afrikai karmosbéka (Xenopus laevis) Majd mindenkinek van egy paraállata. Engem például a piócák borzongatnak meg, sokkal többen irtóznak a kígyóktól, madaraktól, rovaroktól, pókoktól vagy a bohócoktól. Tekintélyes tábor a békaundorodóké, amely egy kedves levelibékát nézve kevésbé érthető, bár a varangyokat tekintve talán… A karmosbéka viszont nem tűnik fenyegetőnek emberi szemmel. Bezzeg béka szemmel! A világ kétéltűire mért csapása horrorisztikus. Ugyanis ő a terjesztője egy afrikai gombafajnak, amelynek becsületes tudományos neve Batrachochytrium dendrobatidis – amelyre maga immunis, de más békák nem. Ahogy elterjedtek a világon a karmosbékák, mint kedvelt laboratóriumi állatok, úgy terjesztették a kórt. És pusztulnak a békák – hiába van két éltük is.
Ezeket is érdemes megnézni
Egy mocskosan szép sztori – alpaka születik
Repül a teknős!
Úgy élvezem én a strandot…
-
Viráglemente
Csongrád, Óváros, Nap lecsuk, virág virágzik. Az utóbbi sárgabarack, ami magyarán kajszi. Mármint törökösen, hiszen az oszmánoktól származik a 150 éves, ezen kívül nem túlságosan gyümölcsöző kapcsolatunk során honosult gyümölcs neve. De gyümölcsről még szó sincs, egyelőre a kora tavasz visszafogott melegében célozzák a napsugarak a még csupasz fákon ülő virágokat, felkínálva a lehetőséget költői hangulatú fotók készítésére. Hogy tényleg líraiak lettek-e a képek, vagy sem, a néző dönti el. A hangulat viszont a fotósban maradt.
-
A koponyás szender
Halálfejes lepke (Acherontia atropos) Nagydarab, sötét, vészjósló mintázattal, éjszakai életmóddal – ennek egyértelműbb jelei nem is lehetnének a halál hírnökségének. Mármint azoknak, akik képesek összefüggést látni minden nem összefüggő dologban a horoszkópgyártó kisiparosok nagy örömére. A méhészek viszont nem babonából tartanak tőle, hanem a mézipari kalózkodása miatt, ami tényleg nem tévhit, valóban felkeresi esténként a kaptárakat, és gyűjt össze annyi mézet, amennyit csak tud. A méhek persze még mérgesebbek, mint a méhészek, de a lepke sűrű szőrei nyújtanak némi védelmet a szúrások száza ellen – aztán előfordulhat, hogy a 101. pont rossz helyre talál. Amúgy pedig nagy vándorok, közel 4000 kilométert repülnek oda és vissza Afrika és Európa között. A…
-
Játék a tűzzel
Eleink beszartak tőle. Dörrenés és villámló fény – a viharistenek fegyverei, Zeusztól Thorig szórták a félelmet és iszonyatot az istenfélőkre és istent nem félőkre egyaránt, ahogy kényük és kedvük tartotta. Aztán az ember is megalkotta a saját eget ostromló fegyverét, mármint a kínai ember olyan nemes célból, hogy ritkítsa a házkörüli démonok számát. Aztán elterjedt, mint mulatság, ebből kifolyólag, mint egy-egy rendszer státusz szimbóluma tetteti fel az a kérdést: vajon mi értelme van kilőni az emberek pénzét az ég sötétjébe? Panem et cirenses.
-
Tengeri sas – tehénorral
Ománi tehénorrú rája (Rhinoptera jayakari) Milyen előkelő hangzású egy rend a sasrájáké! És nem túlzás az elnevezés, a megjelenésük, ahogy szárnyalnak a víz szintje alatt, valóban a levegő csúcsragadozóit idézi. Viszont mentesek a tollazatba zárt nyers erőszaktól, amely éppúgy jellemzi a túlfegyverezett szárnyasokat, mint a ráják közeli rokonait, a cápákat. A lipcsei állatkertben körbe-körbe repülő tehénorrú ráják is jóravaló szellemnek tűnnek az akváriumi kék fényben. Amúgy valóban olyan az orruk, mint a tejadó kérődzőknek, ami némileg ronthatna a nemesi összképen, ha bármit is számítana. De nem számít, egyszerűen csak csodálatosak.
-
Arany galuska
Magyar étel, az biztos. Hogy mikori, azt nem tudni, feltehetően a XIX. század reformkorában kelt a tészta, amely dióban bundázva, aranylóan sütve, vanília sodóval nyakon öntve az igazi. Hogy mitől galuska, az újabb rejtély, talán csak mert jól hangzik. Ha pedig fotózni kell, a legjobb háttér a naplemente. Az étvágy is csak jobb lesz tőle!
Ezeket is érdemes megnézni
Csendélet ágyúval, kókuszgolyóval és a sorssal
Nagyon hagymás, szaftos és marha
Áfonyás-étcsokis torta
-
Ugránytól a restnökig, a nyelvújítás szörnyszülöttei
Vajon milyen állat az a fiahordó górugrány? Vagy a foltos nyakorján? Esetleg a reményföldi vájláb? Nem véletlenül rögzültek ezek a szörnyű szavak a nyelvünkben, de képet ad arról az igyekezetről, amelybe reformkori eleink vetették magukat abbéli igyekezetükben, hogy „modernizálják” a magyar nyelvet. Részben amúgy sikerült is nekik, sok szavunk ered ebből a munkából, amelyek akkor hasonlóan furcsán hangozhattak. A videóban viszont az olyan állatnevekre fókuszáltam, amelyek szerencsére kihaltak…
Ezeket is érdemes megnézni
Áfonyás-étcsokis torta
Vízparti ember (Homo sapiens) kolóniák
A törpe törpéje
-
Erdei emberek
Szumátrai orángután (Pongo abelii) Körülbelül 14 ezer. Ez nagyjából Abony lakossága. És nagyjából ennyi szumátrai orángután él már csak a Földön. Az egész fajból. Belünk 8 milliárdnyi éppen. 12 millió. Ez pedig az évek száma, amely eltelt azóta, hogy az afrikai és ázsiai emberfélék származási vonala elágazott. Az utóbbi leszármazottai az indonéziai erdei emberek, az orángutánok, pontosabban annak három faja. Mert a maláj eredetű nevük ezt jelenti, több tiszteletet sejtetve, mint amit a jelenkor ad nekik. Pedig nemcsak termetes erdei manószerű megjelenésük, hanem az intelligenciájuk, játékosságuk, örök ezermester mivoltuk miatt is megérdemelnék, ha már a közeli rokonság ténye önmagában nem számít. Vajon miről álmodhatnak?
-
A német mítosz
Boldog az a nép, amelynek vannak mítoszai. Olyan történetei, amelyek fogódzkodóul szolgálhatnak, ahol győz a jó, kotródik a rossz… Főleg egy olyan népnek, amelynek közeljelenét olyan mocsok szennyezi, amely az emberiség minden bűnét egy évtizednyi ámokfutásban sűrítette össze és szabadította a gonoszságát a világra. És mégis, ennek a népnek is van ünnepelni valója, azt az estét, amikor a morál lerázta a szükségszerűség igáját, és néma lázadással kényszerítette meghátrálásra az elnyomó rendszert. Ennek a forradalomnak az emlékezete nem a mártíromságról, a vérbefojtásról szól, hanem a győzelemről. 1989 október 9-én Lipcsében hetvenezer ember vonult az utcára, a „Wir sind das Volk!”, vagyis „mi vagyunk a nép!” szlogen jegyében. A keletszocialista típusú hatalom…
