-
Fehér patak
Fehéren gyorsul a Magas-Tátra völgyében kompromisszumok nélkül, sziklákat koptatva utat törő energiaáram. Nem véletlen a Biela Voda, vagyis fehér víz elnevezés. A patak hegyhideg vizének porladásából kialakuló köd csak még sejtelmesebbé teszi a vadont. Bár a közelben kúszik egy forgalmas túraút, tőle pár méterre az erdő örökkévalóan érintetlennek mutatja magát. De ez is csak illúzió, hiszen minden mozgásban van, ami volt, az már nincs, ami még van, az is múlni fog…
-
Hippicsimpánzok
Bonobó (Pan paniscus) 6 millió év. Mindössze ennyi éve élt a csimpánzokkal közös ősünk. Azóta sok-sok faj tűnt fel és el az ember ágán, mígnem csak egy maradhatott. A csimpánzoknál viszont kettő. A bonobó és a csimpánz közös őse 2 millió éve élt, mikor a populációit a Kongó folyó kialakulása elszakította egymástól. Ebből kifolyólag a „békés” bonobó nem közelebbi rokonunk, mint az „erőszakos” csimpánz, bármennyire is szeretnék ezt hallani azok, akik az ember alapvető jó természetében hisznek. Hiszen a „make love not war” roppant szimpatikus hippiszlogen a bonobók szociális életében valóban törvényerejű. Persze nem olyan idilli a kép, mert az újabb kutatások szerint azért nem mondhatók teljesen békésnek, tudnak ők…
-
Előásva
Nem a halál, hanem a hajdanvolt élet emléke sejlik a homoksírjából előrégészkedett csontokból. Teljes fogsora fiatal korát mutatja, arányos koponyája szerint szép arcú nő lehetett. A tragikus sorsú Pétermonostora földje fogadta magába, talán éppen annak végóráiban, a mongolok rövid, de annál apokaliptikusabb uralma alatt. A puszták népei a túlvilágra gyűjtötték alattvalóikat, ezért lelkiismeret-furdalás nélkül öldököltek. A világnak nem először jött el a vége, és nem először támadt fel hamvaiból egy elpusztult civilizáció. Vége lett azóta a végítélet lovasainak is, koponyájuk éppúgy a földbe ragadt, mint az áldozataiké – az elfeledés birodalmában nincsenek se urak, se szolgák, csak a néma csontok.
-
A nyerges tapír
Ázsiai tapír (Tapirus indicus) A tapírok igazi őskövületek, nem sokat változtak azóta, amióta több mint 20 millió éve megjelentek. Csekély értelmű, de vastag bőrrel védett páratlanujjúak, mókás rövid ormánnyal. Többnyire Dél-Amerikához kötjük őket, de őshazájuk Eurázsia, onnan kerültek előbb Észak-Amerikába, majd tovább a csatlakozó déli Amerikába. Alakra ugyanolyanok, viszont az ázsiai sokkal divatosabb, vagyis pandásabb a mintát tekintve. Viszont a többnyire jámbor amerikai tapírhoz képest meglepően harcias természetűek, de ez nem csoda a fejvadászok földjén.
-
Élő holt ág
A megrendszabályozott Tisza úgy néz ki, mintha egy kígyóra ráesett volna a fűnyíró, majd egy ügyes természetplasztikai sebész egyenesbe ragasztotta volna össze, a kígyózó íveket kihagyva a műtétből. Az egyik ilyen ív nagyon népszerű lett az alvidéken, a Mártélyi-holtág igazi ökoturista centrum, míg a másik ív, a Körtvélyesi-holtág kevésbé felkapott. Igazi vadon, ami fogadja azt, aki letér a töltésről, hogy a belső ív mentén is felfedezze az ártéri erdőt. A holtágnak azért vannak könnyen elérhető pontjai is, ahol valóságos horgászkikötő alakult ki, az elmaradhatatlan rozsdásodó csónaktemetővel, amely szerencsére nem tudja teljesen ellensúlyozni a természet májusi elevenségét.
Ezeket is érdemes megnézni
Űrállomás vagy passiószimbolika?
Sütőben sült bundás kenyér juhtúróval
Árnyjáték a tengerparton
-
Bronzsárkányhal
Arapaima (Arapaima gigas) Úgy néz ki, mintha egy bronzkorban kovácsolt sárkány lenne. És hatalmas, majdnem 3 méteres és 2 mázsás is lehet, az egyik legnagyobb édesvízi szörny. Ő az arapaima vagy pirarucu, mert egy rendes amazonászi halnak csak indián legyen az összes neve, beleértve a tudományost is! Enyhe elégtétel azért, mert egy kontinens teljes őshonos lakosságát egy gigászi tévedés alapján neveztünk el. Az arapaima igazi túlélőgép, mindet zabál, ami a hatalmas szájába belefér, az úszóhólyagjával is képes lélegezni, mint valami kezdetleges tüdővel. A 23 millió éves őse pont úgy nézett ki, mint a mostani amerikai leszármazottja, így a legősibb édesvízi halak közé tartozik. Az emberek szeretik őket. A húsát megenni,…
-
Árvalány haja a pusztán
Bármennyire is adja magát egy dombhoz és hegyekhez szociálizálódott embernek, hogy az Alföld sík vidékét élcelődve lesivárpusztázza, valljuk be, ez végtelenül igazságtalan ítélet lenne. A puszta sík ugyan, de messze nem üres, és megvan a maga szépsége. Nem kifejezetten a turistamágnes csárdáscsikós látványosságokra gondolok, hanem az ennél természetesebb csodákra. Mint az árvalány virágzata, amely tündérhajként borítja a fűrengeteget. Ha pedig a lemenő Nap fénye is megvilágítja, igazán mesebeli fotókat lehet készíteni. De azért csak hozzáteszem, milyen jól mutatna a háttérben egy hegy!
Ezeket is érdemes megnézni
Sóban sült csirke juhtúrós-gombás valamivel
Útravaló világvégéhez
Első segély
-
Borgiák ékszere
Rettenetes nyílméregbéka (Phyllobates terribilis) Természetesen a Borgiáknak csak annyi közük van a címben szereplő csodaszép békákhoz, hogy rendkívüli volt a családi vonzódásuk az életpályamódosító kemikáliákhoz, és ha ismerték volna ezeket a rettenetes kolumbiai drágaköveket, nem maradtak volna riválisaik. Mert mi rettenetesebb lehetne egy olyan biológiai méreggyárnál, mint amelynek a magyar és tudományos nevében is ott szerepel a rettenetes szó? Ezek a nyílméregbékák a világ legmérgezőbb állatai közé tartoznak. A bőrmirigyeik az úgynevezett batrachotoxint termelik, amelynek 1 milligrammja akár 20 bíboros kiiktatását is eredményezheti, vagy akár két elefántét. Bár az utóbbi példát nem igazán értem, ki akarna békát nyeletni egy elefánttal? Pláne kettővel? Amúgy ezek az aranyos békák csak vadon ilyen…
Ezeket is érdemes megnézni
Az illetékest kérdeztük…
A nevadai atomrobbantások teremtették a viperagyíkokat?
Úgy élvezem én a strandot…
-
Gémes, a kút
Ha puszta, akkor gémeskút. Ha gémeskút, akkor romantika. Nem ok nélkül, valóban megkapó látvány ez a fűtengerben ágaskodó kétkarú emelő gép. Bár hihetnénk, valójában nem ősmagyar szerkezet, csak a török hódoltság idején terjedt el Magyarországon. Viszont tényleg ősi egy gép, az ókori Mezopotámiában és Egyiptomban is ismerték. Részei: a tartóoszlop az ágas, rajta bólogat a gém, amelyről lóg a vödörtartó rúd, az ostor. Ahogy füstjelekkel az indiánok, állítólag úgy üzentek vele a puszta népei, a napszámosoktól a betyárokig. Ma már inkább csak a turistákat és a kósza fotósokat hívogatják vele, például Bugacon, ahol a képet készítettem.
-
Magyar, szürke, marha
Szilaj, hatalmas, már fellépésében is idézi a puszta vadságát: ez a mi hungarikum kérődzőnk, a szürke szarvasmarha. Régen ősmagyarnak tartották, de valószínűleg inkább a kunok hozták magukkal a tatárjárás után, hogy az addig elterjedt, jóval kisebb marhafajtát felváltsa. Az igazi vadtulok fellépésű húsmarha már a középkorban a meghatározó exportcikkünkké vált, lábon hajtották a külhoni vásárokba. Aztán nem állta a versenyt a „modernebb” marhákkal, majdnem ki is pusztult. De mit ér a puszta a szürke marha nélkül? Életben kellett maradnia, ahogy a puszta romantikájának is.
