Amitől a szem könnybe lábad

Most kicsit el kellett gondolkodnom a címadással. Mert könnybe lábasztót akartam írni, de aztán rájöttem, hogy nem biztos, hogy van köze a lábad igéhez. És egyáltalán mi az, hogy „lábad”? Persze, értjük, ez az, amikor a szemünk majd kifolyik, akár – tetszés szerint – a Soros-zenekar újabb nemtelen támadása vagy egy újabb Orbán győzelmi szónoklat hallatán, vagy elhagyott a galambunk, esetleg szénné égett a csirke sütőben. Vagy egy ilyen fotót nézegetünk, arra próbálva rájönni, mi a jóisten lehet az. Elárulom majd, de visszatérve a lábadhoz, mármint az igéhez, nem az olvasó alsó végtagjához, amelyhez természetesen semmi közöm, tényleg különleges egy szó ez, és csak így, ebben a szókapcsolatban fordul elő. Ahogy utána olvastam, a lább igéből jött, ami nagyon középkorinak tűnik már első blikkre is, és valóban, akkor jelentette a vízen lebegést eleink számára.

Térjünk vissza a fotóra, amely akár egy űrinvázió panorámaképe is lehetne, ahogy a kitüremkedő féreglyukak és a Nap előtt elhaladva megcélozza szerény kis bolygónkat, hogy megadja a kegyelemdöfést, mielőtt magunk nem pusztítjuk el magunkat rajta. De ne essen senki se pánikba, ez pusztán csak egy olyan absztrakció, amely mögött pusztán egy fémlemez áll, amelyet egy járőrautó fényhídja villog be. És bár az apró fénysugarai élesek, aki nem hiszi, zoomoljon rá, így együtt erősen igénybe veszik a szemet, ahogy összefolynak benne részletek. Utána nézegessünk cuki állatfotókat, az helyrehozza!