Csodálatos csúnyaság

Csupasz turkáló (Heterocephalus glaber)

Csúnya… ezt mindenkinek meg kell jegyeznie, aki csak meglátja ezeket a csupasz, hatalmas fogakkal törtető apróságokat, bár pont egy hasonlóan szőrvesztett emlőstől elég inkorrektül hangzik ez a kritika. Nekem persze eszembe sem jutott a turkálók rút csupaszsága, mikor a drezdai állatkertben először találkoztam velük, sőt, a felfedezők izgalma fogott el, mint amikor véletlenül rálelnek arra a csodára, amiről csak hallottak, olvastak addig, de sosem láttak még.  Ez a látszólag merő szerencsétlenség lény egy sikeres evolúciós vállalkozás eredménye, egy olyan emlős, amely úgy él, mint a hangyák és méhek, egy szuperanya királynő irányítása alatt, szorgos dolgozókkal körülvéve. Sőt, eszméletlenül sokáig él egy ilyen apró rágcsálóhoz képest, akár 30 évig is. Egyből fel is írtam a képzeletbeli kívánságlistámra a csupasz turkálót.

Aztán eltelt jó pár év, majd Szegeden belevágtunk a faj tartásába, ami nem tűnt elsőre túl egyszerű feladatnak a számos speciális feltétel biztosítása miatt. Valamit csak jól csinálhattunk, mert végül kialakult az a csapat, amely rendszeresen szaporodik azóta is, sőt, hogy kicsit büszkék legyünk magunkra, először nálunk.

A turkálókat lefotózni nem egyszerű, a vakut mellőzni kell, mert – bár jórészt vakok – az erős villanó fényt ők is megérzik és zavarja őket. Hiszen nem sűrűn fordul ilyen fényhatás a föld alatt, de ha mégis, akkor nagy baj van… Kitartás és türelem kell ahhoz, hogy az infralámpa gyenge vörös fényében, vastag üveg mögött elkaphassuk fényképezőgéppel az örökmozgó állatkákat. Azért csak sikerült pár fotó, amint az látható itt.