Gránátalma és túró

Kevés túlértékeltebb dolog van a konyhaművészetnél, pontosabban annál az ételfetisizmusnál, amely minden médiát ural ebben az évtizedben. Valóságshowk kipirosodott fejjel üvöltő sztárszakácsai, a főzőcsatornák unott hangon kotyvasztó stúdióséfjei szolgálják ki a nem csillapodó éhséget ezen téma iránt. Nem véletlenül nevezik ételpornónak ezt, a vizuális ingerek tobzódása és az extremitások hajszolása egyfajta következménye annak, hogy a nézők ingerküszöbe is emelkedik, egyre nehezebb lázba hozni őket. Olyan ételekkel, olyan alapanyagokkal dolgoznak már, amelyet egyszeri család sosem fog megfenni, mert vagy nincs rá pénzre, vagy úgy rontja el a nagymama jóízű receptjét, hogy öröm hányni. De azért bámuljuk a tévében.

Amúgy szeretek sütni és főzni. Mert jó, és sokszor egyszerű alapanyagokból és egyszerű módszerekkel is nagyot lehet alkotni, amitől kerekedhet az egész család. A túrókrém az egyik ilyen, amelyet szupergyorsan össze lehet dobni, de jó valamivel színesíteni és ízesíteni is. A gránátalma erre a tökéletes választás, már ha nincs valakinek piros szín allergiája. Piskóta sem nagy ügy, ha van egy bevált recept, és egy órán belül kész is a süti. Jó, azért kell egy kis állás a hűtőben is, de a lényegen nem változtat: lehet ezt cirkusz nélkül is!