Lawrence Norfolk: John Saturnall lakomája

Norfolkot a Lempriere-lexikon és A pápa rinocéroszának elkövetése után egyfajta angol Umberto Eco replikaként ünnepelték. Pedig pusztán annyi a hasonlóság, hogy mindketten aprólékosan felépített, hatalmas tudástérben bonyolították a regényeik cselekményét, átszőve a történetek szálait számtalan kultúrtörténeti, mitológiai és történelmi utalással. Valahogy a 80-as és 90-es években nagyon vevő volt a jónép erre, bár akkoriban voltak más furcsaságok is, például a tévékben beköltözős, szigetlakós, illetve tehetségkutatóknak álcázott valóságshow-k helyett még műveltségi vetélkedők hasítottak. De később csak helyre állt a világ rendje, Dan Brown korszak filmszerűvé leegyszerűsített áltörténelmi krimijei ontották a profán összeesküvés elméleteket, majd a könyveket és hagyományos sajtót felváltó közösségi média kezdte el a Foucault-inga tanulságát a való életben prezentálva telíteni a mindennapjainkat tömény hülyeséggel.

A fenti eszmefuttatás kiváltó oka az a tény, hogy a hajdan még hazánkban is elsővonalasnak számító szerző eme művét már csak játékbolti kiárusításban adták-vették, és eme tranzakciót követően került a kezembe. Akik nem ismerik Norfolk eddigi műveit, végtelen vonzódását a mitológia és annak mélységei iránt, azok egy romantikus szállal átfűzött népmesébe oltott középkori szakácskönyvnek vélhetik a regényt. Volt olyan recenzió, amely a mű legfőbb erényeként egy középkori major működésének, valamint az akkori szakácsművészet bemutatását nevezte meg. Tény és való, Norfolk tényleg alapos munkát végez a műveiben, hogy az adott kort minden részletében bemutassa, és tetten érhető a vonzódása a szakácsművészethez. És az is igaz, hogy a regény cselekménye sokkal egyszerűbb és könnyedebb, mint amit megszokhattunk tőle, különösen a Vadkan képében lapjait lett volna könnyebb elfogyasztva megemészteni, mint elolvasva.

Aki azonban csak ennyit lát benne, csak a felszínt karcolja, nem érzi át a regény mítoszát, a mese fonalát. Minden az ősi pogány ünnep, a szaturnália körül forog, a halál (éhínség) legyőzéséről és az érzéki élvezetekről, az élet öröméről. Egy olyan sötét korban, amelyet a mindent elfojtó vallási dogmák, előítéletek uralnak. Hiszen a Hopkins-féle boszorkányfürkészek, a babonás félelmek, a véres polgárháború időszaka ez. Ebben a világban kell megőriznie a főhősnek mindent, ami az elpusztított tündérkertből még menthető, és az nem más, mint az boszorkányként elűzött anyja által átadott ősi tudás birtokában teremtett Lakoma.

Értékelés: 4