Sárga taplóság

Sárga gévagomba (Laetiporus sulphureus)

Tapló… nem kifejezetten tiszteletteljes, ha így szólítunk meg valakit, bezzeg senkit sem szidunk gyilkos galócának, vagy éppen susulykának, pedig az még jól is hangzana, és találóbb is lenne szociális érzék deficitben szenvedő embertársaink jellemzésére. Mert vannak jó taplók. Nem, nem azért, mert nem rontják meg a fákat, hanem mert finomak. Sőt, olyan nagyon finomak, mint a fiatal gévagomba rántottként. Főleg ártéri erdőben találkozhatunk velük (természetesen nem rántottként), és még csak nagyon lesni sem kell, annyira virít sárgasága a fák törzsén. A húsa szép fehér, fiatalon puha és ehető. Lehet öregen is el lehet csócsálni, mikor már kőkemény, de azt nem én fogom megpróbálni.

A kép a Szegeden, a vadasparki erdőben készült, és a készítése során és se utána gombát nem ért sem lelki, sem testi sérülés. Köszönhetően annak is, mert már nem volt fiatal, így nem volt nehéz betartanom az etikai szabályt, hogy fotós nem bántja a modelljét. Ezt egy gyönyörű látvánnyal hálálta meg, mintha óriási szájával nyelné a napfényt sugarait. Meg kell jegyeznem, ez alapvetően szereptévesztés egy gombától, hiszen ezek a fura lények nem fotoszintetizálnak.