Serpopard avagy mi a fene ez?

Biztos vagyok benne, hogy Erich von Däniken és Nemere István urak, valamint számos hagymázas követőjük misztikus kéjének központi alakja lehet ez a fura figura. Hiszen, ha kellő távolságból vagy pixeles képen tekintünk reá, kapásból vágjuk: jé, dinoszauruszok! A reptiliánok uralta bolygónk őrző-védő háziállatkái ezek, bizonyíték a kreacionisták számára, hogy az ember a világ teremtésétől kezdve vagyon, tehát semmi csoda, ha istenfélő eleink dinoszauruszokat fejtek és trilobiták okoztak nekik hasmenést. Emellett az atlantisziak már mindent tudtak az időutazásról, az ufonauták pedig a rekordhosszú valóságshowt közvetítenek rólunk a csillagközi csatornákon, miután időnként jól megkeverik a lapokat térben és időben, meg az egész úgyis sumér-magyar hagyomány, ahogy a rockosított népdalaink is erről zengnek.

Képről régóta ismertem ezt a sumér dombornyomó pecsétet, éppen ezért örültem meg nagyon, mikor a Louvre mezopotámiai kiállításán elém tárult a maga valóságában. És valóban, első blikkre egy valódi hattyúnyakú, hosszú farkával egyensúlyozó dinoszauruszféle adja a mintát. Azonban, ha vesszük a fáradtságot és tüzetesebben megnézzük, azért feltűnik egy-két dolog. Például, a feje és kunkorodó farka egyértelműen macskaszerű. A hüllőknek ugyanis nincs füle, se bojt a farkuk végén. Pár sperpopardnak nevezték el, az állat pofája inkább emlékeztet a nőstény oroszlánra, mint párducéra, ráadásul foltjai sincsenek. A teste emlősszerű, és bár itt kevésbé látszik, más domborműveken határozottan mancson jár. Azonban a kígyónyak mindenképpen bezavar, főleg, hogy tudjuk, mind az egyiptomiak, mind a mezopotámiaiak kifejezetten élethűen ábrázolták a körülöttük élő állatokat.

Azt is tudjuk azonban, hogy ugyanennyire imádták a szimbólumokat, kreálmányaik és ideáik jó része máig él a kultúránkban, beleértve a világvallásokat, de még a modern képregényeket is. Az oroszlán és a kígyó egyaránt kiemelt szerepű ebben a szimbólumrendszerben, az előbbi az uralkodást és biztonságot jelentette, míg a kígyó egyfajta közvetítő volt a túl- és evilág között, mint minden titkok tudója. Szóval összemixelni őket nem túl meglepő elgondolás, ráadásul sokkal szebb mintákat lehet velük ebbe a formában alkotni, mint tömzsi oroszlánokból vagy kurta gilisztákból. És még pár oroszlánfejű madár is beleillik a kompozícióba…

Időszak: Jemdet-Nasr műveltség (i.e. 3100-2900)