Szemes tojás

Tompaorrú krokodil (Osteolaemus tetraspis)

Elfeledhetetlen, mekkora izgalommal vártuk, hogy kikeljenek az első krokodilfiókák. Majdnem annyira, mint később Barbi és Bobo, mikor nem vettük el tőlük ezt a hatalmas szülői élményt, pontosabban a tojásaikat nem szedtük ki a költődombjukból a keltetőbe. Szinte a krokodilanya izgalmával vártuk, hogy a századik nap átlépése után mikor kezdenek el kvartyogni a tojások. Végre meg is hallottuk az összetéveszthetetlen hangot! Krokodilfogak híján csipesszel segítettünk a fiókáknak. És ekkor kinézett egy hatalmas krokodilszem a tojásból! Rácsodálkozva a világra, meg arra a kopasz fazonra, aki szembebámulja, majd egy fura fekete dobozt tart az arca elé.

A krokodilokat értelmi és anatómiai jellegeiket tekintve egyaránt akár félig madárnak is tekinthetnénk, bár hál’ istennek félig sem tudnak repülni. De kifejezetten értelmesebbek a többi hüllőnél, ráadásul az utódgondozásuk is jóval összetettebb, mint a többi hidegvérűnek. Nemcsak a fészküket óvják, hanem később az ivadékaikat is, akár két évig is őrizhetik őket. Ráadásul, ahogy megfigyeltük, nemcsak az anya, hanem az apa is, sőt, ő talán még harciasabb a csemeték társaságában. Az első két fészekalj után már rájuk bíztuk az összes feladatot, így a későbbiekben nem egy krokodilfiókát neveltek fel együtt.