Anaal Nathrakh: Endarkenment

„Jézus a tanítványaival megérkezett a tó túlsó partjára, Gadara vidékére. Amikor kilépett a bárkából, szembe jött vele egy férfi, akiben gonosz szellem volt. Ez az ember a sírbarlangokban lakott, és senki nem tudta megkötözni, még láncokkal sem. Már sokszor megbilincselték, ő azonban mindig elszakította a láncokat, és széttörte a bilincseket. Senki sem tudta megfékezni. Éjjel-nappal ott kóborolt a sírok között és a hegyeken, ordítozott és kövekkel vagdosta magát.

Már messziről észrevette Jézust, odaszaladt hozzá, és leborult előtte. Jézus ráparancsolt: „Gonosz szellem, menj ki ebből az emberből!” Az pedig így kiabált: „Mi közöd hozzám, Jézus, Magasságos Isten Fia? Istenre kényszerítelek, ne kínozz engem!”

Jézus megkérdezte: „Mi a neved?”

„Légió, mert sokan vagyunk” — felelte ő. Majd könyörgött Jézusnak, hogy ne küldje el őket arról a vidékről.

A közelben, a hegyoldalon nagy disznókonda legelt. A gonosz szellemek így könyörögtek: „Küldj minket a disznókba, hadd menjünk beléjük!” Jézus megengedte nekik, s akkor a gonosz szellemek kijöttek a férfiból, és a disznókba mentek. Erre az egész konda a meredek lejtőről hanyatt-homlok a tóba rohant, s mind belefulladtak. Mintegy kétezer disznó pusztult el így.” (Máté 8:28-34)

„Panem, circenses, credulous descent
A Gadarene charge into endarkenment”

Endarkenment – valójában nincs ilyen szó, pusztán az enlightenment, a felvilágosodás antagonistája, amely hűséges árnyként követi az elme diadalútját, és veszi át rendre a hatalmat, és irányítja beszűkült tudattal az emberkondákat a soron következő önpusztításba. Mert a démonok megszállta konda mi vagyunk, olcsó élvezetek ígéretével kielégítve, demagóg türannoszaink irányításával építjük a szakadékot, amelybe végül jól belezuhanhatunk, hogy végül elérjünk a záró tételhez, a Requiemhez. Fénytagadó korban élünk, a vakságot választva romboljuk le az utolsó mentsvárainkat, akik ellentmondanak ennek a vakhitnek, ellenségként tekintünk rájuk. „Az egyet nem értés az árulással egyenlő.” – Umberto Eco fasizmust jellemző idézete jön át legerősebben az album címét adó számhoz készült klipben. Politikus mű ez, a jelen világunk történéseinek reflexiója, így nem kétséges, hogy kiket ért a sötétséget vivő türannoszok alatt.

Az Anaal Nathrakh amúgy sem könnyed zenei világából is kitűnik az Endarkenment sötét dühe. Egyfajta obszcén filozófia hatja át az albumot, amely eddig is védjegye volt a kétfős együttesnek, de ezt most még karakteresebben tör elő az extrémitást csúcsra járatva. A gyilkos tempójú disszonancia és a dallam szimfóniáját zúdítja ránk, black, death, industrial, grindcore, operai hatásokkal, de biztos van sok, amit még kihagytam a felsorolásból. Az eddig albumokhoz képest tisztább hangzás, amely viszont jól illeszkedik a témához, jobban kiemelve annak drámaiságát. Persze, ez csak viszonylagos, a tempó gyilkos, a düh hatványozott, ezt sem fogják játszani a rádiók…

Értékelésem: 5