Az Őrző

Erő. Bátorság. Dicsőség. Bölcsesség. Bika, oroszlán, sas és ember. A emberbőrrel bevont falu mennyei városok őrzői. A hatalom oszlopai, a hatalomé, amely felüláll az egyénen, szentesíti a szenvedést, az embert istenné és szolgává teszi. Épít és rombol. Nyúz és szaporít. Birodalmat épít, városokat pusztít. Hitet ad és hitet űz. Valahol a sivatagot átszelő folyamok partján civilizációvá sűrűsödő küszködés megteremtette a szervezetet, a hierarchiát, amely államként kelt önálló életre. Az élenjárók érve, az alantasok utolsó reménye lett az a hit, hogy a hatalom égből jött, az ég védelmezi, az elfogadás pedig belépőt jelent egy sosemvolt másik világba. Lamasszu, a sasszárnyas, oroszlánfarkú bikaember védelmezi a rendszert, egyértelművé téve, hogy az állam erőszak, az intelligencia a szolgája, az egyén pusztán statisztikai alapegysége. Dicsőség a vezetőknek, Sargon reinkarnációinak, akik üstökösként hasítva világítják be a történelem sötét folyamát, a halódó tömegek felett a hallhatatlanság varázsával, hogy okozzanak, hogy történeteket írjanak, hogy halált osszanak. A kerub a hatalom természete, éltetője a természetes vágyunk a hatalomra és annak elfogadására. Tízévezredes blöff.