Boldog szaturnáliát!

Jó, biztos furán nézne az, akit így köszöntenénk a téli napfordulót ünnepelve, vagyis karácsonykor. Pedig a lakomával, az ajándékozással és az örökzöldek túlzott használatával éppen erre hasonlít legjobban a jelenkori kultúránk fő ünnepe, semmint a korai keresztény egyház által jó politikai érzékel kisajátított változatára, amivel kicselezte akkori legfőbb riválisát, a Mithrasz-kultuszt. A házimunka, a fogyasztás és fagyasztás ünnepe lett, mondhatnánk némi malíciával, eldurrogtatva olyan közhelyeket is, mint a „régen nem az ajándékozásról” szólt, meg elkereskedelmiesedett az egész. Ami igaz, de hát ilyenkor abba is gondoljunk bele, hogy a kapitalista világrendszerünkben eme felturbósított fogyasztás biztosítja emberek százezreinek a megélhetését. Szóval, félre az ideológiákkal, alapvetően mégiscsak egy meghitt, szép ünnep a legundokabb évszakban, ajándékot kapni legalább annyira jó, mint adni, és ekkor elnézhető még a giccsesség is. Hogy ebből a macskám mit érez, azon kívül, hogy izgalmas felfedezni valóval szolgál a feldíszített karácsonyfa, nem tudom…