Chester Zoo

Sajnos nem a legkedvezőbb évszakban jutottam el az Egyesült Királyság egyik legnagyobb és leghíresebb állatkertjébe, de így is meggyőződhettem arról, hogy a hírneve nem véletlen. Előtte két ánglius állatkerthez volt szerencsém, de se a paigntoni, se a bristoli nem nyűgözött le hajdan, főleg az utóbbi volt nagy csalódás számomra… Amiben azonban mindegyik erős volt, ahogy a chesteri is, az a gyűjtemények gazdagsága, vagyis olyan állatok tartása, amelyek élő látványától minden rendes zoológuson majdnem akkora izgatottság lesz úrrá, mint amekkora egy elárvult vidéki Fidesz politikuson, ha felfedez végre egy Soros-ügynököt a saját portáján.

Kezdjük azzal, hogy mi fán is terem ez a zoo. Már elnézést a fals szóképért. A cég egy családi vállalkozás, amelyet a rendkívül szimpatikusan rockos nevű George Mottershead alapított a XX. század elején. A kertészeti vállalkozásban utazó család rendre kapott az egzotikus növényekkel egzotikus állatokat is, ők alkották George első gyűjteményét, majd az első világháborús sérülését követő rehabilitáció során tovább mélyült az állatok iránt elkötelezettsége. Megvásárolta a ma is álló Oakfield Manort, amely az 1931-ben megnyitott állatkert központja lett (most vendéglő működik benne). A fickó elkötelezettségét mutatja, hogy nem az akkoriban bevált ketrecekkel kezdte, hanem nagy, nyílt kifutókkal. Ez a fajta szemlélet ma is uralja az állatkertet, az állatok itt valóban nagy terekben, még a kisebb méretű fajok is tekintélyes méretű kifutókban élnek. A zoo amúgy is hatalmas területen fekszik, és egy magánállatkertnek megfelelően rendkívül sokrétű. Saját földjeik vannak, amelyen gazdálkodva maguknak termelik a takarmányt, tele van szórva a látogatói útvonal pénznyelő alkalmatosságokkal – de hát valamiből meg kell élni!

A gazdaságosság az épületek kialakításában is nyomon követhető. Amellett, hogy a modern trendnek megfelelően az egyes területek a megidézett élőhely kultúráját tükrözik, „mintha ott járnánk” feelinggel, nincsenek azok szuperpaloták, amelyek egyfajta modern piramisként hivatottak a készítők örök dicsőségét hirdetni. Ehelyett végtelenül praktikus, egyszerű épületeket látunk, olyan dizájnnal, amely kellőképpen leköti a látogatók figyelmét, ahelyett, hogy felnézve tudatosuljon benne, hogy csak egy hangárban sétál. A praktikusság is szembetűnő, akár a látogatói tereket, akár a gondozói hátteret nézzük. Persze, vannak területei, amelyek már elavultabbnak számítanak, főleg az újabb fejlesztéseikkel összehasonlítva, de itt jóval kisebb a kontraszt, mint azt sok más állatkertben tapasztaltam. Emellett, ahogy hallottam, a régies csimpánzházat és társait rövidesen új épületek váltják fel. Egy nyugati állatkertnél alap, annyi játék van szétszórva az állatkertben, hogy a gyerekek állatok nézegetése nélkül is egy egész napig ellenének benne. Ami szintén kiemelendő, az állatok jólétét a nagy, gazdagon berendezett kifutók mellett a környezetgazdagító eszközök sokasága biztosítják, több helyen látszott, hogy rutinszerű a tréning is.

Az állatkert egyes szekciói szinte különálló tematikai egységek, autentikusan jelenítik meg az adott földrajzi területet, kulturális és természeti vonatkozásait egyaránt. Nem sorolom fel az összest, hiszen sok van és csak pozitív jelzőket tudnék használni felváltva. Viszont egyet azért kiemelek. A legnagyobb, eddig át nem élményt a denevérbarlang, pontosabban Fruit Bat Forest jelentette, amely elsötétített házban közvetlenül a fejem felett szárnyaló repülőkutyák között sétálhattam.

Akit tehát Anglia ezen ködökkel és sűrű csapadékkal búsított tájékára veti a sorsa, mindenképpen ajánlatos felkeresnie Chester állatkertjét is. Megéri.

Értékelés: 5