E. M. Nathanson: A piszkos tizenkettő

A korszak nehézfiú sztárjaival teletűzdelt háborús akciómozi… meg is néztem párszor, bár nem a kedvenc filmem. Bár az alapsztori jó, valahogy csak nagyon hollywoodi lett, a jó győz az emberben is tanulsággal, egy szerencsétlen pszichopata kivételével, aki meg elnyeri a méltó büntetését, no meg a sok büdös náci is. Ennek emlékével álltam neki a regénynek, és sikerült hatalmasat csalódnom. Pozitívan. A könyv éppen csak köszönőviszonyban van a filmmel, szerencséjére. A téma is más, a háború csak a díszlete a cselekményeknek és lélekábrázolásoknak. Pontosan ez utóbbi a legfőbb erőssége, hihetetlen részletességgel és minden sallang nélkül ássa mélyre magát a bűnözői lélektanban éppúgy, mint a világháború előtti, válsággal és társadalmi villongásokkal sújtott Amerika pária kasztjának bemutatásával. Vesztes sorsokat ismerünk meg a 12 piszkos apostol személyében, és a vezetőjük sem kevésbé problémás hadfi, akinek használható anyagot kell varázsolnia a silány alapanyagból. Nem támaszkodhat a kenetteljes ideológiákra, feltámadt hazafias érzelmekre, egyedül az akasztófa felemlegetése képes őket kordában tartani a társaságot. Nemcsak a karakterek, hanem a köztük lévő kapcsolatok alakulásának bemutatása is tökéletes, ahogy a bűnözőkre oly jellemző egoista nárcizmusból valami együttműködési készség és bajtársiasság is kialakul, vagy éppen valakiknél nem.

Egy magyar párhuzam is eszembe ötlött. Ahogy 1848-ban a Rózsa Sándor betyárjai beálltak honvédnek. Bár az akkori propaganda hatására és Jókai romantikus tálalásában ez valami hősies tettként vonult be a népemlékezetbe, valójában maradtak azok a gazfickók, akik voltak. Jól fel is oszlatták a gerillasereget, mikor már kicsit sem diverzifikáltak a fosztogatásban… Arra viszont elég volt az így támadt hazafi hírnév, hogy magát a betyárvezért rendre megmentse az akasztófától a későbbiekben.

Visszatérve az amerikai bandához, elmondható, hogy nem szájbarágós a regény, nincsenek óriás tanulságok, csak elgondolkodtató kérdések, amelyekre magunknak kell választ adnunk a történet, pontosabban a személyes történetek és viszonyok alapján. A film velejét jelentő akció szinte csak lábjegyzet a könyvben, de éppoly fontos, mert sok illúziót eloszlat a regény hőseit illetően. Itt nincsen happy end.

Értékelés: 5