Ebihal perspektíva

Izgalmas, mikor egy másik világból tekintünk a sajátunkra. A víz birodalmát egy külön világtérnek tekintem, ami persze nem úttörő gondolat, hiszen már az őskortól a másvilág megfelelője az emberi tudatalattiban. Időnként csodatévő kardokat hajítanak belőle az arra érdemesekhez, esetleg aranyló halaknak nem akad jobb dolga a önveszejtő kívánságaink teljesítésénél, ahelyett hogy maguk küldenék a pokolba falánk foglyul ejtőiket. A vízben csak megtűrt vendégek vagyunk, a boszorkányokat például rendre kiveti magából, az ártatlanokat meg köszöni szépen, elnyeli. De gyönyörű világ ez. Az ég ragyogása is másként hat a víz alól, euforikus érzet ennek vizuális befogadása, míg tart a lélegzetvételnyi szusz. És ez alatt elúszik felettünk a víz és levegő határán egy mini csónak, jobb esetben falevél, a rosszabban egy naptejáztató amőbatestű fürdőző, megbontva a harmóniát. Olyat nem fotóztam.