Elveszve a városban

Elhagyatva. Elárulva. Magányosan. Erőtlenül magába roskadva önmaga romjaiban. Egy nagyváros közepén, csontvázára vetkőztetett szabad prédaként. Csak a vidám sárga és egy családias kosárka idézi a szebb hajdant. A vörösen rozsdálló ránc, a kerék nélküli gumiabroncs és gumiabroncs nélküli kerék maradtak egyedüli hajtó elemei a torzóvá fogyó létnek. Vajon mire számított az, aki az út széléhez zárva magára hagyta? Talán enyészettel szembesülve mondott le róla végleg? Vagy netán egy tragédia taszította a bringát a páriák sorsára? Sosem derül ki, és nem is számít. A város amőbaként fogadta magába és emészti el, majd salakként üríti rá maradékát a természetre.