Hattyúk tava

Bütykös hattyú (Cygnus olor)

A tavak ellentmondást nem tűrő előkelőségei, vagy – tetszés szerint – túlméretezett agresszív libák hozzátartoznak a Balaton mentén húzódó sétányok látképéhez. Az elemózsiát kéregető tollashad zászlóshajói ők, amelyek szigorú rendet teremtenek a körülöttük cirkáló tőkés récék között. Akárhogy is viszonyulunk hozzájuk és ökológiai szerepükre a vízimadárvilágban, a szépségük vitathatatlan, és ha valaki gyönyörködni szeretne a tájban, plusz csillagnak számít egy-egy hattyúpár feltűnése. Sokan neki is csábulnak az etetésükre, mert, ahogy simogatni szeretünk minden szőrös apróságot, úgy ellenállhatatlan késztetést érzünk arra, hogy morzsát vessünk a tollasok közé, aminek helytelenítése az MME egyik slágertémája. Ráadásul joggal, mert hosszabb távon nem teszünk jót a silány kajával ekként helyben maradásra szoktatott vízimadarakkal. Másrészt, egy vízpartra kiszabadult városi családnak valóban hatalmas élményt jelent, ha ilyen közelről láthatja a madarakat…

A fotót viszont nem ez az ellentmondás inspirálta, hanem megpróbáltam a ritka tiszta égben, erős téli napsütésben lencsevégre kapni a hullámok között megnyíló fényhídon ringó hattyúkat. Az erős ellenfény adta a kihívást, de éppen emiatt lettek nem szokványosak a fotók…