Sülve kürtös

Ma már nincs vásár kürtöskalácsos nélkül. Ilyen és olyan, időnként csapnivaló minőségben. A rendszerváltás korában robbant be, akkor még csak pár helyen árulták a fura kalácsot, amelynek székely, pontosabban annak tartott eredete (amúgy ősileg szász) plusz élményt jelentett a nagy egymásra találásban. Egyből ápgrédolta a régi, olajban ázó, papírvékony lángosok maszek világát, és tette függővé a Balaton partján rákvörösödő keleti és nyugati németeket is. Én először Füreden találkoztam vele, a nyári meló melletti gyors kajálások alaptétele lett. …és azóta sem ettem annál finomabbat ebből a fajtából. Jó, tudjuk, a költséghatékonyság jegyében a sütők egyre nagyobb arányban tartalmaznak nem házi konyhába való anyagokat, és az élelmiszeripar már csak ilyen. Viszont, ahogy sül, az gyönyörűen illatozó látvány, nem egyszer álltam le egy-egy faszéntüzelő mellett, és fotóztam az aranybarnásodó kalács forgását az izzó faszén felett. Ínycsiklandó. És azért többnyire finom is.