Nem lecsó, de majdnem

Majd mindenkinek megvan az az étele, amit nemzeti karakteréből fakadóan imádnia kellene, de valahogy mégse megy. Valaki a halászlétől kap frászt rendre karácsonykor a családi összeröffenésen, mást pacallal lehet az Óperenciás-tengeren túlra űzni, megint másokat a mákkal töltött dolgokkal lehet gyors távozásra bírni. Nálam a lecsó az, amit akárhogy is próbálkoztam a gyerekkori irtózásomat leküzdve a felnőtté válásommal párhuzamosan megkedvelni, de nem ment. Viszont van a lecsónak egy távoli rokona, amely kedvencemmé vált: a tojásos sült paprika. Vagy tetszés szerint sült paprika tojással. A lényeg, hogy kevés egyszerűbb és gyorsabban elkészülő étkünk van, hiszen a paprikát nem szabad sokáig sütni, mert akkor a legtutibb, mikor még őrzi a keménységét valamennyire. Ez is ugyanolyan otthoni konyhás étel, mint a paprikáskrumpli, mert hozzá hasonlóan nem számít elég előkelőnek a vendéglői kínálatba kerüléshez. Legalábbis még nem találkoztam vele…