Vad hajsza

A részvétlen fákat kerülgetve suhan az avar felszínén, a falánk félelem által űzetve, csak tovább, messzire, amennyire csak lehet. Minő igazságtalanság, hogy egy éppen csak világra jött ártatlanság képességei kerülnek mérlegre! Valós a veszedelem vagy sem, az ösztönök nem találgatnak, hisz a bizonyosság ára a halál. Hajsza ez, ami egy életen át tart, vajon nem átok így az öntudat?