Mint egy mókus fenn a fán, a prérikutya oly…

Társas vagy feketefarkú prérikutya (Cynomys ludovicianus)

A szereptévesztés nem emberi sajátosság, a prérikutya meg már nevében is hordozza ennek lehetőségét. Ugyanis annyi köze a kutyához, mint egy népjóléti miniszternek a nép jólétéhez, legfeljebb ugatni tudja. Azt mondjuk tényleg, és mivel tudjuk és tapasztaljuk, hogy jó kommunikációval nemlétező dolgoknak is formát tudunk adni, maradjunk a kutya megnevezésnél, bármennyire is rágcsáló a kép főhőse. Ami viszont tényleg felháborító, hogy mit keres egy fán, hiszen Isten mély bölcsességében üregekbe teremtette őket, hogy onnan csak ki-ki szaladjanak, majd aki tud, vissza. Az igaz, hogy a mókusfélék családjába tartozik, de ezt a kapcsolatot nem hinném, hogy a taxonómusokon kívül más is számon tartaná, és a prérin meg eleve nem terem annyi fa, hogy azon az ősi törzsökös rokonságra emlékező formagyakorlatokat végezhessenek. Így teljesen jogos a naiv szemlélő felháborodása, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy egy állatkertben számos óvodás és iskolás is találkozhat ezzel a természetellenes viselkedéssel. Mindenkinek megvan a maga szintje!