Képzavar a köbön: hogyan lett szirénből sellő, majd tehén?

A mitológia bővelkedik veszélyesen szép szörnyetegekben, ilyenek a szirének is, a Nápoly környéki hármas szigetecske tengeri nimfái. Csúf bájuk ugyanúgy a kevélység bűnének következménye, mint sok más hősé és hősnőé, akik gőgjükben istenekhez mérték magukat, a szirének például a múzsákkal keltek dalversenyre.

A nem túl sportszerűen alakuló küzdelem révén váltak szépséges madárnőkké, akiknek sorsa a tengerészek zaklatása lett. Bűvös hangjukkal, bölcs tudás felajánlásával, de valószínűleg inkább egy gyors szex ígéretével csábították biztos halált hozó szirtjeikre a tudásra és egyebekre kiéhezett tengerészeket. Hogy és mikor kaptak ezek a csinos halálmadarak halfarkat? Valószínűleg a középkor mocskos fantáziájú szerzetesei költötték össze a több nép hitvilágában is élő vízi tündéreket a klasszikus szirénekkel. A közös pont a veszélyes és pusztító csábítás lett, ezek a halandókba beleszerető, majd rendre vesztüket okozó nőszemélyek jelképezték azokat a veszélyeket, amelyek a szende férfiemberekre vártak.

Úgy alakult, hogy a szirének gyönyörű hangjára az otrombán ordító sziréna név emlékeztet, a szépségükre a szirének, a tenger tehenei. Akik, bár az én szememben csodaszépek, valljuk be, nem emlékeztetnek egyetlen történelmi kor szépségideáljára sem. Akkor miért kapta ezt a nevet ez a család? Talán az alkohol mámora, a kényszerférfitársaság okozta éhség, esetleg a tenger felszínén ülő köd vagy mind együtt láttatta tengeri nőszemélynek ezeket a lomha állatokat a tengerészek káprázó szemében.

Kik ezek a valós szirének? Ránézésre hájas fókáknak vagy legelő ceteknek tűnnek, azonban nem rokonai azoknak. Viszont rokona ennek az állatnak. Megkergültek ezek a tudósok? Nem, csak a molekuláris bizonyítékokat elfogadva felrúgták a régi elképzeléseket.  Ezek alapján az elefántcickányok, a szirtiborzok és az elefántok ugyanazon ősi afrikai öregrendbe tartoznak, amelynek neve Afrotheria. A legközelebbi rokonai az ormányosok rendjébe tartozó elefántok. Az ősi szirének kb. 45-50 millió éve alakultak ki. Az olyan első szirének, mint a Prorastomusok lomhán ugyan, de tudtak még járni a parton és a sekély vízben, majd az evolúciójuk során egyre inkább alkalmazkodtak a teljes vízi életmódhoz.

Jelenleg 4 tengeritehén faj él, név szerint: a videón is láthat karibi manátusz, az afrikai manátusz, a dél-amerikai manátusz és az Indiai-óceánban és a Vörös-tengerben élő dugong.

Sajnos a legnagyobb, a 9 méteres Steller-tengeritehén már nincsen közöttünk, miután a felfedezése után 27 évvel az utolsó egyedét is megszigonyozták a tengerészek a XVIII. században, ami egyfajta szomorú rekordnak számít. De a ma élő fajok jövője se biztos, mind veszélyeztetettek valamilyen fokon.

A tengeritehén elnevezés annyiban találó, hogy a napjuk legnagyobb részét a vízinövények békés legelészésével töltik. Állatkertben nem hínárt lapátolnak, hanem salátákat dobálnak a vízbe… és ez jó nekik.

Ha a testfelépítésüket nézzük, úgy néz ki, mintha nem lenne nyakuk. Pedig van, csak vastag zsírréteg takarja. De minek ennyi szalonna a meleg tengerekben? Talán a fizikai védelem, talán az, hogy minél inkább megfeleljenek az energetikai szabványoknak a szerény kalóriájú tengeri füvek bevitele mellett. Életük jórészt abból áll, hogy családjaik egész nap legelésznek és szarnak tekintélyes mennyiséget a partmenti , sűrű növényzetű vízekben, ahol nem igazán fordulnak elő azok a ragadozók, amelyek veszélyesek lehetnének rájuk. Békés természetük a hiányos énektudásuk mellett még inkább megkérdőjelezi az elnevezőjük ép elméjét, hogy lehettek ők a valódi szirének?