Cuki? Cukibb? Legcukibb! Cukiságverseny a bioporton!

A cukiság része a mindennapjainknak, befolyásolja a viselkedésünket, és úgy érezzük, szebbé teszi az életünket. És mi cukibb lehetne egy cuki állatnál? És mi lehet a cukik legcukibbika? Most kiderülhet! De mielőtt belevágnánk a nemes versengésbe, tárjuk fel a cukiság mibenlétét! Mert nem csak kattintásvadászati műszóként fontos része az online térbe kivetült közösségi pszichénknek, hanem nagyon is meghatározó evolúciós folyamathoz kapcsolódik.

Kezdjük magával a szóval, amelynek már a hangzásától is apró dárdaként meredeznek a férfineműek gerinctájéki szőrszálai. Honnan jött? Nem, nem az angol cute-ból, amely az acute-ból származik, egész más eredeti jelentéstartammal, ami hajdan az éles, ravasz volt. Hanem a cukorból, amely a német zucker-ből eredezik, de annak is az ősforrása az óind sakkara, vagyis a szemcsés cukor. Ebből is látszik, hogy az édességfüggésünket nem a Coca-Cola alakította ki, és az is, hogy a fogszuvasodás éppúgy egyidős a civilizációval, mint a cukinak nem nevezhető ruhatetű. No, de visszatérve a magyarba, a cuki eredetileg a cukrászda becézése volt, majd a XX. század eleje óta használjuk az émelyítően bájos dolgokra.

Szavunk tehát van, de mire is? Miért cuki valaki 3 hónaposan, és ugyanaz a személy miért nem számít aranyosnak 40 évesen? Erre van egy csúnya szakszó: „Kindchenschema”, magyarul bébiséma, amelyet Konrad Lorenz alkotott meg még 1949-ben. A rettentően német szakszóért ne haragudjunk meg a neves tudósra, nemcsak azért, mert akkor még az volt a tudomány nyelve, hanem mert Lorenz osztrák volt. A bébiséma lényegi megállapítása, hogy a babaarc, vagyis a kerek fej, nagy szemek, pici orr erős pozitív érzelmeket váltanak ki belőlünk, ezzel erősíti a gondoskodó viselkedésünket. Ez nem emberi tulajdonság, az állatokra éppúgy jellemző, ezzel is növelve az utódok túlélőképességét. Az utólagos vizsgálatok mind visszaigazolták Lorenz elméletét.

Az ember azonban mégiscsak eltér sok más állattól, ez pedig a neoténia jelensége. A legtöbb állatnál ugyanis ezek az infantilis, vagyis babajellegek idővel eltűnnek, az embernél azonban nem, elég csak összehasonlítanunk magunkat a legközelebbi rokonainkkal, a csimpánzokkal. Az ember testalkata, arcformája sokkal inkább hasonló egy kölyökcsimpánzéra, mint egy kifejlettére. Sőt, ez a folyamat most is tart a szexuális szelekció révén. Elég csak megnéznünk, milyen arcformát tartunk szépnek, illetve jóképűnek: a finom, szabályos vonások, nagy szemek és ajkak. Az ölebnek szánt kutyákat is ezen elv alapján tenyésztjük, gyakorlatilag kölyökké torzítva őket.

Mi lehet ennek a jelenségnek az oka? Talán az ember komplex társas viselkedését, a nagy létszámú embercsoportok egymás iránti toleranciáját, a hosszan nevelkedő utódokról való gondoskodást és az érzelmi kapcsolatok fenntartását segítik. Vagy pusztán hülyülünk, és csökken az intelligenciánk, mint minden domesztikálódó fajé. Mindenesetre a cukiság áthatja a mindennapjainkat, a vonzalmunkat kihasználják a reklámok, és talán nemsokára a politika is sokkal cukibb lesz… vagy már ez el is kezdődött?

No, de ennyi elméleti háttér után induljon a verseny, az első öt versenyzővel: vajon melyik állat a legcukibb? Várom a kommentként érkező szavazatokat, esetleg a sorrendet is feltüntetve!

Első versenyző: a mendeszantilop

Hosszú, nyurga láb, hatalmas szemek és fülek, pici szarvacskák, kíváncsi természet – az antilopok apróságai joggal indulhatnak a versenyen. A felnőttek szépséget – legnagyobb bánatukra – inkább a vadászok értékelik, de talán egy vérbeli trófeagyűjtő szívét is megérinti egy anyja mellett botorkáló apróság. Vagy mégse, a mendesz antilop vadon már jóformán kipusztult a túlvadászat következtében.

Második versenyző: a törpe víziló

Igazi sztár a versenyben, talán az egyik legnagyobb lájkvadász a közösségi médiában. Dundi, csupasz teste, amely úgy tűnik, kétszer is beleférne a bőrébe, mosolygós száj és mókásan álló fülek, nincs aki ne venné kézbe az apróságot! Igaz, ki is csusszana abból, hiszen olyan a bőre, mintha vazelinnel lenne bekenve. A felnőttek is kedvesnek tűnnek, de nem árt tudni, hogy kifejezetten harciasak tudnak lenni, és nem félnek használni méretes agyaraikat! Ha tehát valaki egy nyugat-afrikai esőerdőben véletlenül összefutna egy borjas anyával, inkább fogja vissza a cukiságok iránti vonzalmát!

Harmadik versenyző: az imádkozó sáska

Vajon lehet egy ízeltlábú is cuki egy gerinces szemében? Kiderül a szavazásból. A filmen látható ujjbegyni apróság egy imádkozó sáska kicsinye, amely valahogy rákerült a sapkámra. Miközben szembesültünk egymással, kungfu táncmozdulatokkal igyekezett megfélemlíteni, de mondanom sem kell, ezzel inkább mosolyt generált, mint riadalmat. Az imádkozó sáska vonzerejéről még annyit érdemes tudni, hogy a nőstényeiért a hímek valósággal elvesztik a fejüket, annyira nem tudnak ellenállni a csábításuknak!

Negyedik versenyző: a párduc vagy leopárd

Nem lehet hiteles egy olyan cukiságverseny, ahol nem szerepelne valamelyik macskaféle. A macska az az állat, amelyik háziasította az embert, és ebben komoly fegyverévé vált a dorombolás mellett a cuki megjelenés. Bár a nagymacskákkal való történelmi és történelem előtti együttélésünk bővelkedik kevésbé negédes mozzanatokban, a kicsinyeik sebészi kíméletlenséggel tárják fel a szívünket. Mint jelen esetben ez az észak-kínai párduc kölyök.

Ötödik versenyző: a szenes teknős

A hüllők közül a teknősök állnak az emberek többségének szívéhez legközelebb. Nehezen lehet rámondani, hogy csúszómászó, és nem is fenyegette őseink életét úgy, mint pikkelyes rokonai. Talán egy embert tudok csak felidézni a világtörténelemből, akinek teknős okozta a halálát. A fáma szerint Aiszkhülosz fejére pottyant végzetesen egy teknős, bár ott is inkább a keselyű volt a gyilkos, amely sziklának nézte a tragédiaköltő tar kobakját. A teknősöket itt egy dél-amerikai szenes teknős fióka képviseli, ahogy világra ásítja magát a tojásbölcsőjéből, majd növényeszik.

Ki a forduló legcukibb versenyzője? Várom a szavazatokat a videó kommentjében!