Borsodi Szitu: Keresztnévpara

„Bemutatom a lányt, akinek elfelejtettem a nevét.”

A reklám nem túl hálás műfaj, hiszen egyetlen célja az, hogy rávegye az embert arra, hogy olyasmire költse a pénzt, amiért amúgy normál esetben egy büdös vasat sem fizetne. Vagyis, egyrészről semmit nem tesz ahhoz hozzá, hogy az életünk és a világ jobbá váljon, másrészt, mint minden ördögtől való cselekedethez, a lelkiismeret lenullázása mellett ehhez is nagyfokú szakértelem szükséges, hogy hasson. Ehhez a marketingesek kutatnak, elemeznek, célcsoportokat határoznak meg. Sőt, a legnagyobb ászok nem alkalmazkodnak a feltételekhez, hanem maguk teremtik meg őket, mítoszt építve a tárgy köré. A politikai reklám csak annyiban más, hogy ott nem a vágyakra, hanem a félelmekre alapoznak, vagyis előszeretettel szaratják be a választópolgárokat, lehetőleg nemlétező ellenségekkel riogatva, mert úgy biztosított a végső győzelem.

De eme unalmas bevezető térjünk vissza a sörreklámunkhoz, amelybe akkor is folyton belebotlok, ha be sem kapcsolom a nyüves tévét, csak az Interneten barangolok. A Borsodi hagyományosan nagy név a híg, silány sörök piacán, a kukoricagrízes lágereiket jó messzire elkerüli a jóízérzésű ember, hacsak nem rombolták le már az ízlelőbimbóit a hozzáadott felesek. Ezt nyilván jól tudják az forgalmazók is, ezért kreatívan megtalálták a megfelelő célcsoportot: az Ostoba Férfit, akinek vágyai nem terjednek túl a tévés focimeccs közbeni alkoholinfúzión és a humorérzéke alulról horzsolja egy bagzó rozmárét. És kapjuk hozzá a megfelelő életérzést: „egyáltalán nem baj, ha buta és primitív vagy, mint a faék, van olyan bambán mosolygó nő, aki úgy is elfogad, hogy a memóriád az aranyhaléval vetekszik, és még annak nevét sem tudod, akivel rövidesen szexuális cselekményeket kívánsz foganatosítani”. Miután ilyen szépen karakterizáltuk a jobb sorsra érdemes munkásosztályt, már tudjuk is, hogy milyen sört kell innia…

Lehet, hogy jó a reklám az eredményességét tekintve, mert az Ostoba Férfiak és üres tekintetű társulmányaik úgy viszik a Borsodi Hoppyt, mint honfitársaink a sampont a hotelekből. De azért vannak bennem kételyek… A speciális söröket ínyencek élvezik, nem olcsósilány lágeren szocializált suttyók, ők pedig az a célcsoport, akiket meg kellene békéltetni a rosszhírű Borsodival. Ezzel a reklámmal ezt biztos nem érték el, engem egyáltalán nem csábít arra, hogy megvegyem a Hoppyt, annak ellenére, hogy nem is terveztem ilyet.

Az értékelésem: 1