Jon Ronson: A pszichopatateszt

„Körutazás az őrületiparba” – az alcím talán többet is mond a címnél. Jon Ronsontól a Kecskebűvölőket olvastam, amely pont az a könyv volt, amelyet nagyon nehéz volt hova tenni a magas döbbenetfaktorától, hogy mennyire átjárja az idiotizmus a világ legprofibb hadi gépezetét. A pszichopatateszt földhözragadtabbnak tűnik, de ne várjunk egyértelmű válaszokat itt sem…

Ronson az újságíró-írók gyöngye, élvezetesen ír, kellő öniróniával, zsákutcák gubancaival vezet minket, és a válaszokat sem próbálja szájba rágni.. sőt, vele együtt bizonytalanodunk el egyre mélyebbre hatolva az őrületiparba. De nincs is tökéletes válasz, a szcientológusok marhasága, a gyógyszeripar kapzsisága, a túlságosan eltökélt pszichiáterek keretezik a kusza összképet, amely valahol persze tartalmazza az igazságot is. És persze foglakozunk a pszichopatákkal , sőt, eljutunk egy végső kérdésig is: vajon mennyiben befolyásolják a történelmünk, társadalmaink alakítását a vezető szerephez jutott pszichopaták? Hiszen pont ők azok, akik a legjobban fel vannak fegyverkezve a hatalom megkaparintására, lelkiismeret nélkül, gátlástalanul, manipulációs készségekkel és könyörtelenséggel. Legyenek egy étterem vagy egy ország vezetői, vagy csak családfők, embereket tesznek tönkre kíméletlenül. Viszont rossz vezetők, a rendszert hamar uralmuk alá hajtják, de éppen a nárcisztikus mivoltuk miatt képtelenek annak részévé válni. Mindenesetre ez a kérdés is nyitott marad, de el lehet gondolkozni rajta, az osztályharcnál csábítóbb magyarázat…

Legalább ennyire nyugtalanítóak az őrület meghatározásának kísérletei. Hiszen olyannyira része a mindennapjainknak, hogy már tényleg nehéz meghatározni, ki és mi számít annak. Példák és rémisztő ellenpéldák sorakoznak, a jobbító szándékból könnyen megbélyegző szélsőség válik, vagy éppen butító összeesküvés elméletek.

De visszatérve a könyv érdemeire, bár nehezen érzékelhető a humora, mert inkább a szituációkra épül, mint csattanó poénokra, szórakoztatóvá és lazává teszi a stílusát. Egy jó íráshoz illően még önkéntelen önvizsgálására is késztet, majd megnyugtat: aki aggódik, hogy esetleg neki is vannak pszichopata tulajdonságai, az biztos nem az… Amiért viszont bunkócsapás járna, az a borító, nagyon nem a könyvhöz illő, sőt, mondanivalója éppen ellentétes azzal. Az őrület, a pszichopata viselkedés felismerése éppen, hogy nem olyan egyértelmű, mint ahogy süt a fedőlapi fickóról a kergekór.

Értékelésem: 5