Pohárnyi szirom

Szirmok. Színesek, illatozók, örökkévalóvá mumifikálódottak. Az élet emlékével töltik meg a borospoharat. Arra emlékeztet, ami szép volt ama rövid világszakaszban, mikor a gének tervezte sejtgépeket átjárta az elektromosság, mikor éreztünk és éreztettünk, mikor átjárta a szerveket a másolatok terjesztésének vágya. Hamis ez a szépség, az életnek nevezett száz százalékosan letális betegség dögszaga helyett finom illatok töltik ki az emlékezés poharát. De mégis így a jobb. Túl a mechanikán.