Big Eye

Nem lehet meg egy nagyváros figyelő szem nélkül, amely a háztetők síkja fölött uralja a látképet, mindenhonnan látszik és mindenhova ellát, mintha Szauron magányos érzékszerveként fénylene be a házak ablakán. Szegeden azonban egy másik figyelő szemnek szentelt építmény szomszédságába telepítették, és így néznek kevélyen farkasszemet a spiritualitás és a technika monumentumai. Egymással versengenek, no, nem a lelkünkért szerencsére, hanem a pénzünkért, cserébe a lapos városra magasból való kilátásért.

Bár sokaknak a London Eye, a Las Vegas-i High Roller és más hasonló modern acélmonstrumok ugranak be az óriáskerék hallatán, nem olyan friss találmányok ezek. A fából ácsolt és nyilván sokkal több izgalommal szolgáló elődei már a középkorban is magasztos frásszal és hányingerrel tudtak szolgálni a reájuk merészkedőknek, miközben oda-vissza járták Jákob lajtorjáját. Angolul ferris wheel a neve, amelyből az első szó szorul magyarázatra. Nem valamely kompra utal, hanem arra a mérnökre (Ifj. George Washington Gale Ferris), aki az 1893-as Chicago-i Világkiállításra készülve kelt versenyre a párizsiak acélszörnyével. Igaz, az Eiffel-torony magasabb volt, de nem mozgott, szemben a 80 méteres amerikai óriáskerékkel. Ha úgy vesszük, mégiscsak barátságosabb építménye lett a szelek városában tartott világkiállításnak, mint H. H. Holmes kedélyesen horrorisztikus szállodája. Azóta trenddé vált a városok vidámparkjait, vagy turisztikailag agyonpréselt területeit ilyennel ékesíteni. Bízom benne, hogy az európai uniós források felhasználásának új célkitűzéseként a községeinkbe is jut egy-egy ilyen a jövőben, hogy magasból is rálátással legyenek a falunapok vendégei a sosem megnyitott kalandparkokra, a mérsékelt magasságú kilátókra, a víztelenített fürdőkre és az elfátlanodott lombkoronasétányokra.