Egy mocskosan szép sztori – alpaka születik

Alpaka (Vicugna pacos)

Az élőnek nevezett halandó szervezeteknek van egy tulajdonsága, amely időnként hátborzongató cselekvésre készteti őket: ez a szaporodás. Ami sajnos nem olyan egyszerűen megy, mint mondjuk egy kristály esetében, a természet ennél sokkal eszementebb és kigondoltan fájdalmasabb eljárásokat produkált. Már abba is rossz belegondolni, mi kínt élhet át egy papucsállatka, mikor egyszer csak kettészakad, egy fának se lehet nagy öröm, mikor leszakítják a magját hordozó gyümölcsét, de amit a magasabban strukturált állati szervezeteknek át kell élniük, az már a horror netovábbja! Az meg az eufemizmus netovábbja, ahogy körülírjuk a fájdalmas eseményt olyan szavakkal, mint például a születés csodája vagy a gyermekáldás.

https://youtu.be/psKk1CPkRmM

A városi legendák szerint, mikor az ilyesfajta imperialista látványosságokra még felkészületlen, a szocializmus naiv ártatlanságában szendergő magyar nép számára bemutatták az Alien névről sután Nyolcadik utas a halálra átnevezett sci-fi-horrort, biztosítani kellett mentőegységet a mozikhoz, annyira sokan rosszul lettek az egyik jelenettől. Ami pedig tényleg a születés csodája volt: a baba Halálnak ugyanis egy marcona űrhajós adott életet. De hogy most ne kelljen mentőt rendelni, a jelenetben másfajta meglepetéssel helyettesítettem a borzalmas csöppséget.

Ennyi borzalom után azonban adjunk egy esélyt arra, hogy meggyőzhessük magunkat, mégse olyan szörnyű ez az esemény! Lássuk tehát egy igazi születést, méghozzá egy alpakáét!

Az alpaka egy dél-amerikai teveféle, mindenfajta púp nélkül, amely az óvilágba szakadt rokonságára jellemző. A tevék Észak-Amerikában alakultak ki, egy ismert közös ősük a körülbelül 35 millió éve élt Protylopus. Ezen a kontinensen érdekes módon már egy faja se él, viszont a déli Amerikában két vadon élő faja is fennmaradt: a guanakó és a vikunya. Az alpaka az utóbbiból származik, kb. 6-7 ezer éve háziasították a mai Peru hegyvidéki területein. Olyannyira közel állnak egymáshoz ezek a fajok, hogy hibridizálódhatnak, alpakák keveredhetnek a lámákkal, ami jól össze is zavarta a taxonómusokat.

Dúsan adakozó szponzorok keserves hiányában sajnos a perui helyett alföldi táj lesz az események háttere, azon belül is a Szegedi Vadaspark. Éppen a most látható alpaka csikó születését követhetjük kipottyanástól talpra állásig.

Az már rögtön látszik, hogy az alpaka nem tojással szaporodik. Ilyet az emlősök jó része már vagy 90 millió éve nem művel. Viszont ehelyett hosszú vemhesség után szülik meg eleven utódjukat. Hogy ez mennyire hosszú, az változó, egy kutyakölyök pld. 2 hónap, míg egy elefántborjú 22 hónap vemhesség után születik meg. Alpaka esetében ez az idő kb. 11-12 hónap.

A hosszú vemhességgel jár, hogy igencsak megnő a magzat, a kb. 60 kilós alpaka nőstény több mint 7 kg súlyú csikót ellik. Összehasonlításképpen, az átlagosan 300 kg tömegű barnamedve kicsinye mindössze fél kilogramm. Főleg egy termetesebb magzat esetében nem mindegy, hogy fekszik. Akkor nincs gond, ha a hossztengelye párhuzamos az anyáéval, azon belül az ellések 95%-ban fejjel áll célirányba. Mikor a fej és a mellső lábak is kinn vannak, az anatómia és a gravitáció együttműködése már biztosítja a sikert.

Ahogy figyeljük a talajt fogott, lehetetlenül pipaszár, de igencsak eleven lényt, egyből választ kapunk arra a kérdésre, ami biztosan mindenkiben megfogalmazódott az eddigiek láttán: minek ekkora magzatot növeszteni hónapok alatt, hiszen mennyivel egyszerűbb lenne, ha egy pici állatka mászna ki az anyából minden erőfeszítés nélkül! Az újszülötteket azonban többen nem képletesen tekintik ennivalónak. Könnyű annak a kölyöknek, akit félelmetes oroszlánfalka vagy egy morcos medveanya véd, míg a növényevők a tápláléklánc fogyasztott zónájában lakoznak. Lehet védekezni mérhetetlen szaporasággal, mint a pockok, ez inkább az apróbb állatoknál stratégia, vagy úgy, hogy a lehető legéletképesebb utódnak adunk életet, amely már egyből lábra tud állni. Az utóbbihoz viszont idő kell és kockázatosabb ellés.

De hogy is nevezzük ezt az újszülöttet? Az állatok elnevezése igencsak furán alakult a magyar nyelvben. Megvannak a tradicionális szavaink, mint a csikó, borjú, bárány, gida, malac… és minden más állatot is ezek alapján nevezünk el, teljesen kiismerhetetlen logika alapján. Az őznek gidája van, a közeli rokon szarvasnak borja, mint úgy általában a legtöbb párosujjú patásnak. De mitől van a fókának, sőt, a bálnának is borja? A párosujjú tevefélék esetében pedig csikóról beszélünk, mint a páratlanujjú lovaknál, a lovakkal rokon orrszarvúnak azonban szintén borja van. Nem kicsit zavaros… A dél-amerikai teveféléknél amúgy él egy autentikusabb elnevezés is a kicsinyekre, a spanyol eredetű kria.

A mi újszülöttünket feltehetően hidegen hagyja az etimológia, élete első nagy feladatára koncentrál, a talpra állásra. Ez általában 1-2 órába telik, a versenyzőnk azonban világcsúcsra hajt, kb. 10 perc múlva, még ha csak másodpercekre is, ment a négylábas formagyakorlat. Persze burleszkbe illő bukásokat is produkál, de életrevalóságát bizonyítva újra és újra próbálkozik, végül teljes sikerrel.

Megkapó látvány, ahogy nem csak az anya, hanem a csapat többi tagja is hogy sertepertél a jövevény körül. Az alpaka viszonylag békés állat, a jelenlétem nem váltja ki a lámafélékre oly jellemző védekező reflexet, egy guanakó esetében én és a kamera is el lettem volna árasztva a rám köpött bűzös-csípős gyomorváladékkal.

A születés után félórával már felszáradt szőrzettel, egyre magabiztosabban sétál a kriánk. Ha innen, vagyis a sikeres vég felől nézzük, egyáltalán nem is volt olyan borzasztó ez a világrajöveteli esemény… vagy valakinek más a véleménye?