Borjúfókaborjú

Borjúfóka (Phoca vitulina)

Már az is kérdés, mitől lett borjú egy fóka, hiszen annyi köze sincs a szarvasmarhák termetes csöppségeihez, mint egy pillangó infantilis példányaihoz, bár a mozgása a szárazföldön inkább hasonlít egy hernyóéra. Még azt sem lehet mondani, hogy valamely olyan tengeri néptől vettük át, amelynek élőhelye átfedő ezekkel az állatokkal. Hiszen a németek simán csak letengerikutyázzák (seehund), a franciák és angolok pedig kikötői fókáknak (harbour seal) nevezik, vagy pusztán leközönségesezik őket (common seal). Vagy netán az atlantiszi eredetünk bizonyítéka ez a kedves állatfaj, és vizihun eleink háziállatként tartották ezeket a kedves fókákat a kerti tavacskáikban? Jó, ez nehezen hihető, de az még hihetetlenebb, hogy mitől lett a fókák – és cetek ­– kicsinye borjú? Lövésem sincs… Mindenesetre ez vezetett az olyan szóösszetételszörny megalkotásához, mint a borjúfóka-borjú. Szerencsére az állat jól viseli.