A puma és a leopárd

Jaguár (Panthera onca)

Időnként nagyon irigylem a természetfotósokat. Hosszú órák a teljes nyugalomban, feszülten várva, hogy lencsevégre kapódjon egy-egy érdekes momentum – és ami a legfontosabb feltétel, tökéletes csendben. Pont ez utóbbira áhítoztam, midőn a fekete jaguár kölyök és foltos anyja délutáni játékát igyekeztem megörökíteni, a kerítés mellett a legkisebb feltűnést keltve, cserjeszintben megbújva. Ami annak ellenére is jól sikerült, hogy nem növesztettem leveleket és még termést sem hoztam. Sőt, túl jól, mert így a látogatók fesztelenül beszélgethettek mellettem a nagymacskákról, olyan elméleteket gyártva, melyek hallatán erős kétségeim támadtak a humanoidok általánosan elfogadott evolúcióját illetően, inkább a szivacstól való közvetlen leszármazást valószínűsítve. Jó tudom, az ember az a lény, amely mindig elméleteket gyárt, és minél hiányosabb a tudása, annál magabiztosabban ragaszkodik a hülyeségéhez. Tehát nagyon sok mindent megtudtam. Például a fekete a puma és a foltos a leopárd. Sőt, időnként fordítva. Éppen interracial párzanak. Sőt, volt, aki a tigrist is belekeverte az előttük zajló cselekmények elemzésébe. Euréka! Végre valaki: „Ez nem leopárd!” Aztán: „Hanem párduc!” Ó, istenem! Könyörgöm, valaki olvassa már el azt a táblát… nem, nem volt olyan merész vállalkozó egy sem. Mi mindent tudunk a világról, az tények csak megzavarnak. Jó fészbúkozást!