Vért szív, repül, denevér, de nem szúnyog, mi az?

Rőt vérszopó denevér (Desmodus rotundus)

Ritkán, de előfordul, hogy a babona rátrafál a valóságra. Nem hiszem, hogy a Balkán mélyén bárki is hallott volna olyan denevérekről egy még fel nem fedezett új világból, amelyek vérszopó körútra indulnak éjszakánként. Ennek ellenére denevér alakot bőszen vettek fel az idevalósi vámpírok a több ezer éves hiedelmekben. Jó, nem nehéz beleképzelni a túlvilági eredetet a barlangokból előreppenő bőrszárnyúakba. A vér már régóta egyrészt étkezési tabu, másrészt az életet jelképezi, így a legmegfelelőbb táplálék a halottak számára. Csak össze kell kötni a vérszívást az éjszakai lényeivel és lehet mesélni róluk bűbájos meséket.

Az amerikai vérszopók pedig tényleg félelmetesek lehetnek egy olyannak, aki aktívan fél a túlvilágról visszaköszönő lényektől. Mert nem csak úgy ráreppenek az áldozatukra, mint a szúnyogok, hanem apró Nosferatuként, némán a földön mászva közelítik meg a véradójukat az éjszaka sötétjében, amiben tényleg van valami hátborzongató. Természetesen, nem válik senki sem vámpírrá a csapolástól, sőt, többnyire meg sem érezzük azt. Viszont van ennél nagyobb baj, ezek a denevérek számos betegséget terjesztenek, ezek közül a legveszedelmesebb a veszettség. Ami szintén kapcsolat a vámpírléttel, pontosabban egyik alkotóeleme lehetett a vámpírhitnek Európában. Nem egy feljegyzés szólt arról ugyanis, hogy egyes emberek megkergültek és összeharapdáltak másokat, akik utóbb szintén „vámpírrá” változtak.