Nagyon hagymás, szaftos és marha
Őszintén szólva, nem tudom, mi ennek az éteknek a neve, mi csak hagymás rostélyosnak nevezzük a családban, bár ez nagyon pongyola meghatározás, mert, ahogy utánanéztem, teljesen máshogy néznek az ezen a néven futó ételek. Legyen bármi is a neve, nagyon szeretem gyerekkorom óta, időnként a régi emlékeknek áldozva el is készítem. Nem túl bonyolult, csak idő kell hozzá, és persze sok hagyma…
Mert ahhoz, hogy ízes és bőven szaftos legyen, kell bele jó pár vöröshagyma. De egy receptet nem ajánlatos in medias res indítani, így kezdem azzal, hogy vegyünk marhahúst, rostélyos lenne az ideális, vagy amit kapni lehet, hiszen jó akár nyakból és combból is, ne legyünk már akkora gourmandok! Ha szerencsénk van, akkor nem túl vén marhából vettünk, amelynek kifogyott a tejcsapja, de a hosszú főzésre a kedvezőbb esetben is készüljünk fel. Pontosabban, először egy kis zsíron el kell kezdeni sütni a hússzeleteket (nem apróra vágva!), majd mikor elfőtt a leve, mehet bele sülni az apróra vágott hagyma és fokhagyma is. Én paradicsomot mindenhez teszek, mert egészséges, ebbe is aprítok egy darabot. Majd miután a hagyma is üveges lesz, szórhatjuk bőven bele a pirospaprikát, egy kis lé (éppen mindig annyit pótolva majd, hogy ne szenesedjen, mert az sokat elvesz az ízéből), majd indulhat a főzés lassú tűzőn. Mire a hús átfő, addigra jó szaftos lesz. Ekkor jön a legszuperebb rész, sok-sok fokhagymát vágunk, és ez fontos, nem apróra, hanem szereletekre! Ezeket csak akkor szórjuk rá, mikor a hús már kész, és csak addig főzzük, míg el nem kezdenek puhulni. Valahol a két anyagállapot közötti határt kell belőni. Akkor kész is van. Tört főtt krumplival és savanyúsággal az ideális, ha már hagymában utazunk, legyen gyöngyhagymával. A végeredmény nem csak finom, hanem fotogén is a fokhagymaszeletek miatt, ideális közösségi oldalakon való megosztásra akkor is, ha valahol elszúrtuk menet közben.
Hogy tetszett?
Kattints a megfelelő csillagra!
Átlagérték 5 / 5. Értékelések száma: 2