A tenger virágai

Viaszrózsa (Anemonia sulcata)

A tenger veszélyes. Már maga a víz is veszettül sós, ami meg a tükre alatt van, megesz, megcsíp, megszúr, szétfűrészel, sőt, akár még meg is ráz. Vagy, ha megeszed, felfordulsz tőle. Ha meg nem, akkor szimplán büdös. Nem csoda, hogy minden normális állat kilábalt belőle, ahogy csak tudott. Itt vannak például a csalánozók. Csípnek, mint a csalán, nyilván nem véletlenül kapták ezt a nevet. Egy felbőszített medúza közelében olyan kínokkal ég az ember az ember bőre, mintha egy jámbor inkvizítor érdeklődne az előző esti szabadtéri buli részletei iránt. Oké, a tengeri rózsák is szépek, mint a virágok, de hát kinek jutna eszébe a közepébe nyomni az orrát?

Még szerencse, hogy az ember tesz ez ellen a veszedelem ellen. Elkezd visszajárogatni a nedves dzsungelbe áztatni magáról a naptejet, akkora tömegben, mint a bagzó fókák, elsivatagosítva a partot a tömeges pancsolásával. De még hatékonyabb, hogy telenyomjuk sóslét műanyaggal és vegyszerrel, így semlegesítve a veszélyeket. Csak így tovább!