Oceanogràfic Valencia

Annak ellenére, hogy gyakorlott állatkert-látogatónak tekintem magam, az óceanáriumok világa még sok felfedezni valót tartogat számomra. Nyilván voltam a hazai kiadásban, sőt, annak svéd nagytesójához is volt szerencsém, most utánuk – egy hatalmas ugrással – a legnagyobbak egyikével folytathattam a sort. Az óceanáriumok messze a legköltségesebb típusú állatbemutatók, nem véletlen, hogy kőkemény piaci szempontok szerint működnek, aminek előnye és hátránya is bőven van, de erre később térjünk vissza. Elsőként maradjunk csak annál a döbbenetnél, amelyet Európa jelenlegi legnagyobb vízi állatparkja mér az emberre, mikor először szembesül a titáni mértékeivel. Amolyan lábat földbe gyökereztetőek a hatalmas akváriumok, látványos megoldások, és ez az élmény többször vissza-visszatámad az egyes helyszíneken is.

Maga a komplexum egy még nagyobb rendszer része, amelynek neve, a Ciutat de les Arts i les Ciències szó szerint Tudományok és Művészetek Városát jelenti. Grandiózus, mintha Valencia Barcelonával való versenyében – a második nem-spanyol spanyol városként – ezzel a csodával igyekezne visszavágni, ha már a fociban nem megy. És jól oda is teszi magát. Az Oceanogràficot Félix Candela építész, Alberto Domingo és Carlos Lázaro építőmérnökök tervezték, a modern formákat harmonizálva a természetes tartalommal, a véleményem szerint rendkívül látványos eredménnyel. 2003-ban nyitotta meg a tulajdonos Parques Reunidos, amely számos szabadidőparkot és szórakoztató centrumot üzemeltet. Adatszerűen: összesen 42 millió liternyi akváriumban közel kb. 500 faj hozzávetőlegesen 45 ezer egyedét mutatja be. Ebből a delfinárium 26 millió literes, a cápák akváriuma 7 millió literes. A tengervizet a La Malva-Rosa-öbölből szivattyúzzák át az akváriumokba és medencékbe.

Ennyit az adatokról, amelyeket csak azért hoztam fel, hogy tárgyszerűbbnek tűnjön a beszámoló, amúgy természetesen a számok egyáltalán nem adják vissza az élményt, ahogy helyszínről helyszínre sétálunk az egyes vízi élőhelyek között, a trópusoktól a sarkokig. A jól tervezett látványvilág, a fények tánca és a szó szerint körülöttünk úszó vízivilág a cápák hatalmas akváriumában éri el csúcspontját. És persze a döbbenet, amikor először lát az ember fia és lánya belugát vagy rozmárt. Hozzá kell tennem, az ő medencéjüket éreztem egyedül szűkebbnek a kelleténél. A felszínen fókák, pingvinek, krokodilok és vízi szárnyasok bemutatói között és keresztül átsétálva közlekedhetünk a „vízszint alá” süllyedő tornyok között. A felszíniek közül különösen a hatalmas madárröpde impozáns, bár ott némi égi áldásra is számítani kell, ahogy kollégám is járt egy rózsás kanalas jóvoltából. Mindössze ez volt az egyetlen szar élmény, de ennyi kellett a kontraszt kedvéért.

És jöjjön a delfinshow! Nincs ennél kényesebb kérdés az állatkertek világában jelenleg, a zeitgeist határozottan a delfinek tartása ellen szól, ahogy a cirkuszok világából is eltűntek az állatszámok. Hogy mi lesz a vége, az nagyjából borítékolható, jelenleg anélkül nem lehet delfines programot tartani, hogy ne adjunk rá épkézláb magyarázatot, mi végre is tartunk ceteket medencében. Vagyis, többet adni a szórakoztatásnál, előtérbe helyezni a természetvédelmet és oktatást, a fenti kérdésre releváns választ adva. Úgy, hogy egy kapitalista üzleti vállalkozás alapvetően profitorientált, és ezen típus húzóágazata a delfinshow, megszűnése jelentős bevételcsökkenést eredményezne. A valenciai program tökéletes példáját adta ezen ellentmondás feloldásának, egy rendkívül profin megtervezett és végigvitt produkció révén. A modern multimédiás eszköztár, a szórakoztató momentumoktól (mint pld. a gyerekközönség megtáncoltatása) a túlzásoktól mentes, de látványos tréningig, amelyben az általam eddig látottakhoz képest jobban építettek az ember-állat kontaktra, és annak hangsúlyozására, hogy a show a delfinek és a gondozóik kölcsönös örömmel szolgáló együttműködésén alapul. A természetvédelem és az Oceanogràfic alapítványának vadmentő tevékenysége végig kidomborodott az előadás alatt, az óriás kivetítőn és a speaker szövegében egyaránt.

Mindezek alapján egy egész napos és életre szóló élményt jelent végigjárni Valencia műóceánját. Bár alapvetően kiesik a magyarok fő turista desztinációi közül, annak, aki eljut paella őshazájába, ne hagyja ki ez sem!

Értékelésem: 5