-
Téli gólyamese
Fehér gólya (Ciconia ciconia) A szibériai lerohanta a kis tavat, minden oldalról, molekuláról molekulára haladva dermesztve a Nap hideg fényében a víz felszínét. Már csak egy magányos lék őrzi ideig-óráig halmazállapotát, benne az utolsó ellenállóval. Lassan mennie kell azonban, az alattomosan hódító jég idővel bilincsként ragadja meg az érzéketlenné vált lábakat. Afrika távol, a tavasz sem sokkal közelebb. De nincs más választás, lépni kell, túl kell élni a telet! Oszd meg, ha tetszett!
-
Kőkatona
Menhírek. Ősi, durva arcvonások, mellkason nyugvó kezek, szigor és méltóság a megalitikus Facebook-profilokon. A mítoszok kővé vált katonái? Nem tudni, miért és pontosan mikor készültek. Valószínűleg a kőkorból a pusztító háborúkat hozó fémkorba vándorló törzsek emelték őket. Talán az akkor még végtelen európai erdőségeket keresztülvágó ösvények útjelzői lehettek. Esetleg a rövid éltüket kegyetlenül dicső halállal záró hősöknek emeltek így emléket utódaik, szellemük védelmére számítva. Vagy mind együtt. Valószínűleg sosem tudjuk meg már ezt, hiszen, akiket védeniük kellett volna, már régen eltűntek, csak a gének szekvenciái idézik hajdanvolt létüket. Benned, bennem, bennünk. Oszd meg, ha tetszett!
Ezeket is érdemes megnézni
Sárkány ellen sárkányfű, nyavalya ellen székfű
Mangófagyi
Under the Bridge
-
Hagyj békén!
Pápaszemes pingvin (Spheniscus demersus) Jogos, hiszen az ember, pontosabban a pingvin azért tartózkodik a családi költőüregében, hogy ne legyen kitéve mindenféle zavarásnak, erre meg egy nagy, kerek, fénylő, ki és be dülledő szemmel még be is lesnek mindenféle alakok a szűk otthon mélyébe… A fotós persze kérhet elnézést a zavarásért, ez pingvinül úgysem megy, inkább sietve ellő pár képet, hogy azért túl sokáig ne legyen hívatlan vendég. A hír már megy is ki, annak rendje és módja szerint meg is jelennek az infók az olyan cukidémont idéző címek alatt, mint a „pingvinbébi született”. A bennem rejlő biológus elme persze ilyenkor kegyelemért kiált… Oszd meg, ha tetszett!
-
Nyomok a homokon
A hajdanvolt kősziklák tizedmilliméternyire zúzódott kvarcrészecskéi látszólag engedelmesen adják meg magukat a talpam nyomásának, ahogy végighaladok a néptelen tengerparti fövenyen, valamennyire délre Valenciától. Szargalacsint hajtó bogarak és parton futó madarak sértik csak fel rajtam kívül itt-ott a felszínt apró, sietős lépteikkel , ahogy az életet írjuk a Nap energiáját sugárzó homokba. Amíg a szél- és vízgörgette homokszemcsék rövidesen le nem radírozzák a betűket. Elmúlik, elmúlunk. Oszd meg, ha tetszett!
-
Hajdantél
Sarki farkas (Canis lupus arctos) Régi fotó, még a digitális korszak előttiből… egy, a tél fagyos valóságában, a kopasz ágak csontváz hálózatába keretezett élőkép. Egy állatról, amelynél télhez illőbb kevés van, a hó farkasa méltó lovagja a tél évente bekövetkező hódításának. Volt. A könyörtelenül tiszta fehérséget egyre inkább a sötétszürke uralma váltja fel. Sárba süllyedünk a hótakaró helyett, kavargó hőhullámok olvasztják el azon nyomban a tájat tétován takaró havat, úgy téve, mintha legyőztük volna a telet! Pedig ez nem győzelem, csak káosz, amit teremtettünk mi, a szénhidrogénkor hangyaszorgalmi sorsfalói. Fenrir immár délről támad, kielégíthetetlen étvágya az éhínséget hozza el számunkra, akik isteneknek képzeljük magunkat! Oszd meg, ha tetszett!
-
Újratöltve
Bár nagyon magyarnak gondoljuk, igazi multikulti étek, sőt, hazánkban is ahány táj, annyi töltött káposzta, vagy inkább káposztás hús ismert. Eleve nem mindenki töltögeti a gombócokat káposzta vagy szőlő levelébe, ahogy én sem, valakinél paprikahiányosan halovány, más füstölt cuccokkal terheli. Valahol úgy eszik, mint a szendvicset, máshol bő lével, káposztával gazdagon merítik a mélytányérból, máshol nem savanyított káposztával főzik, megint máshol át sem mossák azt, annyira kedvelik annak vad ízét. Érdekes módon, amennyire kedvelt a házikosztok között, annyira nem fut a vendéglőkben, talán a lecsóhoz, paprikáskrumplihoz hasonlóan nem kellőképpen előkelő. Vagy csak túlságosan kötődik az egyedi ízléshez, mert „csak úgy jó, ahogy a mama készítette”? Pedig érdemes megpróbálni a többi…
Ezeket is érdemes megnézni
Töredék a halálról
Csirkemell paprikás gombával és juhtúrós galuskával
Mangófagyi
-
Hazugság: 2020 nem létezett!
Itt az idő, hogy megtudja mindenki az igazságot, amely egy förtelmes összeesküvés legnagyobb hazugságát leplezi le. Aki logikusan értelmezi a tényeket, nem fertőződik meg a main stream média álhíreitől, hamar meggyőződhet arról, hogy a 2020-as esztendő valójában nem létezett. Azt csupán azért vezették be a templomos-illuminátus-szabadkőműves-judeonéger-libernyákbolsevik háttérerők, hogy végrehajtsák a történelem legnagyobb szemfényvesztését, üzelmeik elfedésére. Jogosan kérdezi az olvasó, hogyan lehetséges ez? Hogyan lehetett 7 milliárd embert becsapni? Nem is egyszerű, évek óta nyomon követhető, ahogy megalapozták a nagy tervet, az embereket megvezetik. De csak az ostobák nem látják, mire megy ki az egész! 1) Az állítólagos 2020. esztendőben világjárvány volt. Ami nincs. Hiszen senki sem látta azt az állítólagos…
Ezeket is érdemes megnézni
Élethosszig hitel!
Agora Anomalia világreceptek: szecsuáni töltött malac
Hajnali ragyogás aranyozza be arcod
-
Három szarv
Háromszarvú kaméleon vagy Jackson-kaméleon (Trioceros jacksonii) A kaméleonok léte az evolúció nagy talánya. Végtelenül specializálódott gyíkok, rettentő érzékenyek szinte mindenre. Nem csak mint biológiai objektumok, hanem lelkileg is, még egy mamba sem tudja úgy felbaszni az agyát, mint egy bepipult kaméleon, majd beledöglik a felindulásba. Illetve bele is döglik. Nagy csuda tehát a létük, és ennek örüljünk, hiszen különlegesek, szépek és furák. Például mi fene értelme van három szarvat növeszteni egy fejre, mégha hím feje is? Még Triceratopsnak sem jött be hosszabb távon, pedig az nem mászkált az ágak között, és békés legelőként a nyelvét sem kellett a szarvak mentén kicsapnia, hogy lebunkózzon vele egy legyet. Persze, van erre magyarázat,…
-
Harcsa paprikásan
Kevés kultúra tud annyi ellentétet hordozni magában, mint a magyar. Imádunk politizálni, de nem értünk hozzá, istenítjük az olimpiai bajnokainkat, de sportolni, azt nehogy már, a nemzeti keresztény hagyományok jegyében révülünk a pogány ősmúltba, a legnagyobb ünnepünk tradicionális étke a hal, amúgy meg utáljuk és alig esszük az év során. Ha meg uszonyos, akkor ponty, ami a halvilág csiperkéje (és a csiperke a gombavilág pontya). Ennél tovább nem nagyon jutunk, a balatoni hekk (vajon hányan gondolták a magyar tenger halának?) is már lassan a múltban ragadt fogalom. Pedig a hal alapvetően finom, nemcsak egészséges, viszont az egyik legdrágább hús. A nemponty különösen, csak a termesztett halak ára barátságosabb, de azok…
-
Boldog szaturnáliát!
Jó, biztos furán nézne az, akit így köszöntenénk a téli napfordulót ünnepelve, vagyis karácsonykor. Pedig a lakomával, az ajándékozással és az örökzöldek túlzott használatával éppen erre hasonlít legjobban a jelenkori kultúránk fő ünnepe, semmint a korai keresztény egyház által jó politikai érzékel kisajátított változatára, amivel kicselezte akkori legfőbb riválisát, a Mithrasz-kultuszt. A házimunka, a fogyasztás és fagyasztás ünnepe lett, mondhatnánk némi malíciával, eldurrogtatva olyan közhelyeket is, mint a „régen nem az ajándékozásról” szólt, meg elkereskedelmiesedett az egész. Ami igaz, de hát ilyenkor abba is gondoljunk bele, hogy a kapitalista világrendszerünkben eme felturbósított fogyasztás biztosítja emberek százezreinek a megélhetését. Szóval, félre az ideológiákkal, alapvetően mégiscsak egy meghitt, szép ünnep a legundokabb…
