-
Borzongó borzasok
Borzas gödények (Pelecanus crispus) Csontig hatol a hideg nedvesség, a tél halált hordozó leheletének erezeteként játszanak a csupasz fatorzók, előtérben pedig borzongó pelikánok bújnak magukba. Mennyivel könnyebb lenne álmodva átvészelni a halódás hónapjait, bízva az örök üde újjászületésben! Nekünk, tollasoknak és csupaszfenekűeknek nincs olyan szerencsénk, mint a mocsár teknőseinek… Nekünk marad a téli lehangolódás. Pedig meg lehet találni a múló jelen szépséget a kietlenségben is. Hiszen, ha jobban megnézzük, mintha táncolnának a fák a sejtelmes ködben, a gödények eleganciáját sem érheti leszólás, ahogy vigyázzák párban a dombjukat, a színek sem tűntek el teljesen ebből a világból. És legalább nem izzadunk. Oszd meg, ha tetszett!
-
Anaal Nathrakh: Endarkenment
„Jézus a tanítványaival megérkezett a tó túlsó partjára, Gadara vidékére. Amikor kilépett a bárkából, szembe jött vele egy férfi, akiben gonosz szellem volt. Ez az ember a sírbarlangokban lakott, és senki nem tudta megkötözni, még láncokkal sem. Már sokszor megbilincselték, ő azonban mindig elszakította a láncokat, és széttörte a bilincseket. Senki sem tudta megfékezni. Éjjel-nappal ott kóborolt a sírok között és a hegyeken, ordítozott és kövekkel vagdosta magát. Már messziről észrevette Jézust, odaszaladt hozzá, és leborult előtte. Jézus ráparancsolt: „Gonosz szellem, menj ki ebből az emberből!” Az pedig így kiabált: „Mi közöd hozzám, Jézus, Magasságos Isten Fia? Istenre kényszerítelek, ne kínozz engem!” Jézus megkérdezte: „Mi a neved?” „Légió, mert sokan…
-
Vízszint alatt szárazon
Pápaszemes pingvin (Spheniscus demersus) Vajon mi játszódhat le egy pingvin agyában, mikor olyan képtelen helyzettel találkozik, mint amikor szárazföldön totyogva találja szemközt magát a víz alatt úszó kartársával? Talán már menet közben törli az élményt, mint haszontalan terhelőjét a véges agykapacitásának? Esetleg természetfölötti élményként rögzül agyában az esemény, amely megerősíti elhívatottságát a pingvinige terjesztésére? Netán elhatározást szül a valóság empirikus megismerésére? Mindez csak antropomorfizálás persze, nem láthatunk bele egy pingvin fejébe, hogy egyáltalán felmerül-e ott bármi kérdés… De a halakat mindenképpen köszöni! Oszd meg, ha tetszett!
-
Ujjfejű vénuszok
„Márpedig az egy megfellebbezhetetlen igazság, hogy a világ azoké, akik teleszülik.” Lehet, valakit meglepett a kőkemény konzervatívvá merevült hajdani fiatal demokrata feministának tűnő kinyilatkoztatása, pedig nem egy radikális nőistenítő gondolatot eresztett ki bajsza sűrűjéből. Így attól sem kell tartani, hogy a parlamenti padsorokat pelenkázó polcokkal gazdagítanák a képviselőnők sokasága számára, illetve a minisztériumok irodái sem fognak vegyes funkciójú szülőszobaként működni a fertilis nők uralmának komfortosítására. Mert „szaporoggyá, azért vagy!” – mondhatta hétezer éve a mezopotámiai szobrász is, aki megformázta eme funkciót megszemélyesítő szobrocskáit. Amelyek olyanok lettek, amilyenek. A kőkorszaki kővénuszoktól a mai Insta-modellekig egy a közös: a reprodukcióval kapcsolatos jellegek erotikus túlhangsúlyozása, a személyiségre utaló, egyedi jegyek elhagyása, illetve filterek…
-
Orrszarvtávolságig
Indiai orrszarvú (Rhinoceros unicornis) „Nézze, ott az a bolond, mit csinál? Mindjárt beesik. Őrült ez? Hogy került oda?” – hallom messziről a heves gesztikulálással kísért, pejoratív felhangoktól sem mentes, de alapvetően riadt szólamokat a látogatói tér felől. A két idős hölgy már meg is találta a kollégámat, aki kapásból küldte az ilyenkor szükséges erélyes felszólítást, majd elővette a telefonját, hogy felhívjon. Segítségül. Magam kitessékelésére. Jó, végül megszántam, véget vetve a komédiának, intettem, hogy én vagyok az a fazon, aki a lehető legjobb pozíciót kereste a kifutó messzi sarkában orrszarvúak fotózáshoz. Mert érdekes a téma, a két fiatal bika aznap töltötte az időt első ízben közösen a kifutóban. A fiatalabbik folyamatosan…
-
Ahogy tetszünk
Vajon mit venne észre legnagyobb különbségként az egyszeri múltszázadbeli múzeumlátogató, aki véletlenül egy óegyiptomi időhurokba esve hirtelen a mában találná magát? Feltételezhetően azt, hogy a modern kor látogatója háttal élvezi a művet, de olyannyira, hogy még csücsörít is hozzá, miközben a feje elé tart valami kütyüt. Talán speciális tükör lenne az, amely újabb dimenzióit tárná fel a már agyonelemzett festményeknek? Dehogy, kutyát sem érdekel a mű, az csupán kiegészítője önnön tökéletességünk újbóli megerősítésének. Selfienek hívják, amely a lehető legtökéletesebb szó erre, hiszen magunk állandó középpontba helyezését szolgálja. Nem az élmény és új ismeretek befogadását örökítjük meg, hanem az egónkat erőltetjük minden helyzetre. Fura egy ellentmondás ez, de sok ilyen van,…
-
Miért tengeri, miért malac?
Tengerimalac (Cavia porcellus) A hülye fajnevek versenyében méltán indulhatna ez a jobb sorsra érdemes rágcsáló. Kezdve azzal, hogy nem malac, de még csak nem is tűnik annak, még alulnézetből sem. Jó, visítani tud, de erre még egy megtaposott lábú óvodáskorú képes, aztán kapjuk a kiérdemelt pofont az anyukától, ha lábbal söprés közben még le is malacozzuk a csemetéjét. De ha már disznónak nevezik, vajon miért lett tengeri? Oké, van tengeri uborka, tengeri darázs és tengeri tehén, sőt tengeri szerzeteseket és tengeri hajadonokat is tudni véltek a bestiáriumok élénk szexuális fantáziával megáldott csuhás firkászai, de ezek legalább tényleg sósvízben áznak. Viszont a tengerimalacnak köze nincs a tengerhez, de még a vízhez…
-
Ékszer
Görög teknős (Testudo hermanni) Fura dolog, ahogy viszonyulunk a hüllőkhöz. Fóbia és undor, eredendő bűn és krokodilkönnyek… csupa csúnyaság, amit társítunk hozzájuk. Kivéve a teknős. Őket szeretjük, tartják a világmindenséget, komótosan bölcsek, de még Akhilleusz sem tudja őket utolérni, és döcögő ékszerek a kertben, a szomszédok ámultatására. Pedig, nem túl okosak, finoman szólva, kézbe veszve nincs farkcsóválás, esetleg dorombolás, csak többnyire megnyílik a végcsatorna nyílása és jön ki egy dobozni húgy és kaki. De nem lehet tagadni, hogy mennyire bájos egy kisteknős, röviddel a lágyhéjas létszakasz után, és persze később is! Oszd meg, ha tetszett!
-
Evezősök
Már nincsenek meg az evezők… csak a nekifeszülő munkások, együttes erejükkel lendítve mozgásba a hajót, amely ki tudja, mit szállít. Talán óriás legókockákat piramisépítéshez, talán áldozati állatokat, esetleg a megboldogult fáraó lelkét és ingóságait a túlvilágra. Józan ésszel egyik se ér annyit, hogy az egyszeri ember rokkanttá görcsölje magát érte, de a magasztos célt kijelölő értelmet sosem érdekli a kicsinyes nyűgösködés. Cserébe öröklétbe kövült szobrocskákban végzik a munkás lelkek, az egyiptomi faragók szorgalmának hála, sosem véget nem érő hajtással szolgálhatják az aszott múmiává szűkült fáraót. Lehet pont azt, aki ott fekszik a szomszéd vitrinben… Oszd meg, ha tetszett!
-
Ka-moho-alii
Homoki tigriscápa (Carcharias taurus) Túlélés formálta szimmetria, a tökéletes ragadozó százmilló éves szubsztanciája. Gyilkos intelligencia, amely bevált minden egymást váltó uralkodó csoport ellen, borotvaéles fogak darabolták az áldozatok húsát, a hüllőktől az emlősökig. Hogy aztán egy másfajta, minden addiginál önpusztítóbb intelligencia tegyen pontot az evolúciós történet végére? Cápauszony a levesben cirkál, a rettegett fogsorok óceánáriumokban csillanak, a cápamájat a mikroműanyag és higany hizlalja… Ka-moho-alii alkonya már régen eljött, de vajon mi magunk túléljük-e a tengerek isteneit? Oszd meg, ha tetszett!