-
Sóban sült csirke juhtúrós-gombás valamivel
A reggeli torna állítólag élénkíti az agyműködést és beindítja az anyagcserét. Valami igaz lehet benne, mert a guggolások és fekvőtámaszok közben az agytekervényeim neuronhálózata izzadva kereste a választ a lét és nem lét ama döntő kérdésére, hogy mi legyen ma az ebéd. Ügyesek voltak, mert rövidesen ott is lebegett a képe előttem annak, amit ma feltétlenül rövidtávú életére kell teremtenem. Meg is tettem, meg is ettem, le is írom, hátha valaki kipróbálja és még nevet is ad neki. Nálam sóágyon sütve jön be leginkább a csirkecomb, minden zsír kisül belőle, és finom ropogós is lesz tőle a bőre, ráadásul vacakolni sem kell vele. A lényeg nem is ez, hanem a…
-
Medve, ha játszik
Barna medve (Ursus arctos) Feltűnően sok a medvefotós írásom, de ez egyáltalán nem véletlen. Biztos van valami archetípusos ebben, ahogy sokan másokban él hasonló szimpátia egy olyan állat iránt, amely pedig akárhogy is, mégiscsak egy csúcsragadozó, és időnként csak lecsapott egy-egy túl sokat ugrándozó, bőrökbe öltözött csupasz majmot. De másfajta… A nagymacskák például gyilkos gépezetek, ha beindulnak, kíméletlenül becserkésznek minket. A medve inkább olyan lehetett eleink számára, mint egy morcos koma vagy komaasszony, aki el van a közelünkben, időnként belekötöttünk egymásba, de alapvetően nem zavartuk egymás köreit. Ráadásul, nehéz nem emberi vonásokkal átrajzolni a karakterét, a manysik égi medvéjétől a Micimackóig szerves részei a kultúránknak. És ritka mókásak, mikor átadják…
-
Ahogy a felhők úsznak a kék színen
Az akarattyai az egyik legszebb balatoni kilátás, ehhez sok kétség nem fér, bár van vetélytárs bőven. Igaz, vannak gyenge pontok is, főleg az üdülőkkel és egyenstrandokkal agyonnyomott déli parton. Itt viszont a tópartba szakadó magasfal tetejéről belátni a teljes keleti medencét, közel kelet-nyugati irányban. Így a színek és fények teljes palettáját kínálja, ahogy a Nap járja a kötelező útját a zenittől a somogyi dombokig, amely mögött narancssárga fényorgiában tűnik majd el az estét köszöntve. Úgy is fotóztam már, de a jelen fotó a verőfényben készült, lustán ballagó felhőkkel és lehetetlenül kék éggel. Pont az az idő, amikor a lelátó után a vízbe vágyik az ember… Oszd meg, ha tetszett!
-
Tigrisfagyi
Szibériai tigris (Panthera tigris altaica) Nyár van. Uborkaszezon. Ilyenkor törnek elő a médiaközhelyek, mint bolondgombák lótrágyán. Például nyár és meleg van. Sosem volt ilyen meleg. Vajon melegük van az állatoknak? És évente egyszer rácsodálkozunk, tényleg, nekik is melegük van! És ők is szeretik a hideget, kívül-belül, ahogy mi is kívánjuk azt a sör- és jégkrémgyártók nagy örömére. Sört ugyan nem adhatunk nekik, mert a részeg állat mibenlét csak ember esetében elfogadott kulturálisan, de fagyit lehet készíteni. A tigrisek leginkább a finom halas-véres-húsos változatokat értékelik, hosszú percekig nyalogatva őket, míg apró jégkocka sem marad belőle. Én meg mindjárt eszem a mangósat, a majomgusztusom szerint. Oszd meg, ha tetszett!
-
Borsodi Szitu: Keresztnévpara
„Bemutatom a lányt, akinek elfelejtettem a nevét.” A reklám nem túl hálás műfaj, hiszen egyetlen célja az, hogy rávegye az embert arra, hogy olyasmire költse a pénzt, amiért amúgy normál esetben egy büdös vasat sem fizetne. Vagyis, egyrészről semmit nem tesz ahhoz hozzá, hogy az életünk és a világ jobbá váljon, másrészt, mint minden ördögtől való cselekedethez, a lelkiismeret lenullázása mellett ehhez is nagyfokú szakértelem szükséges, hogy hasson. Ehhez a marketingesek kutatnak, elemeznek, célcsoportokat határoznak meg. Sőt, a legnagyobb ászok nem alkalmazkodnak a feltételekhez, hanem maguk teremtik meg őket, mítoszt építve a tárgy köré. A politikai reklám csak annyiban más, hogy ott nem a vágyakra, hanem a félelmekre alapoznak, vagyis…
-
Toronyárus
Európa köldökpontján apró tornyokat árul Afrika szelleme az esőáztatta kövön térdelve bízva a turisták fantáziatlanságában. A kolonizáció égbe szúró emlékműve színes giccsként szelídülve sorakozik a pokrócon. Vajon hol készülhettek Eiffel acélszörnyének eme másolatai? Valószínűleg Kínában. Minden áramlik a globális világ véráramaiban, áru, ember, vírus… csak a világ entrópiája nem változik, az egyenlőtlenség örök. És az is marad. Oszd meg, ha tetszett!
-
Fejedelmi arcél
Szibériai tigris (Panthera tigris altaica) Az emberre hajlamos a címkézésre és a rangkórságra, eme mániánk az állatokat sem kíméli. Így lett a leopárdból parázna, az oroszlánból királyi fenség, a tigris meg – eggyel alább – kegyetlen fejedelem. A puma meg igénytelen luvnya, ami kissé kilóg a nemesi sorból, bár lehet csak azért, mert nem is igazi nagymacska. Annak ellenére, hogy az ilyeneknek semmi értelme nincsen, meg kell hagyni, van valami lenyűgözően fenséges a tigris habitusában. Szépség és erő, még akkor is, mikor pusztán csak átadja magát a lombok között beszűrődő napsugaraknak. Oszd meg, ha tetszett!
-
Vízparti ember (Homo sapiens) kolóniák
Egy, a főemlősök körében nem általános viselkedés figyelhető meg az ember esetében, amelynek egyedei nyáron, mikor a hőmérséklet 25 Celsius-fok fölé emelkedik, nagy tömegben jelennek meg a vízpartokon és a sekélyebb vízrészeken, lehetőség szerint a tűző napon, mikor minden intelligensebb létforma árnyékba húzódik. A tömeges viselkedésük pontos oka nem ismert. Azt a kutatások kizárták, hogy táplálékot keresnének a vízben, illetve vándorlási szándékot sem találtak, amely a vizeken való átkelésre késztetné őket. A következő hipotézisek születtek a viselkedés magyarázatául: – Az ember a dominanciát leginkább a has és fenék méretével fejezi ki, így az amúgy magukra majdnem teljes testfelületet elfedő, idegen tárgyakat öltő egyedek ilyen közösségi összejöveteleken mutatják be domináns mivoltukat,…
-
Farkasszem
Szürke farkas (Canis lupus) Van, hogy egy fotóról igazán semmit sem kell írni, minden képi és érzelmi információ benne van, és ez csak taszítja a szövegelést. Ide tartozik ez a portré is, az állat tekintete és megjelenése nem igényel magyarázatot. Csak nézzünk vele farkasszemet! Oszd meg, ha tetszett!
-
Héliosz leszáll
Messzi Nyugaton, az óceán által ölelt boldogság kertjében várja Heszperia, hogy befogja a mindent látó titánfi aranyló fogatát, és az éj sötétjében útra kelő hajójára segítse. Évezredek óta rója égi útját, a gondtalan aranykortól figyelve az egyre silányuló korszakokon hömpölygő emberi sorsfolyamot. Mit láthat most Athén kikötőjében? Már nem evezővel tuningolt fahajók, hanem hatalmas acélszörnyek szorítják ki a tenger szénhidrogénekkel telített vízét Pireusz öblében, a rég eltűnt erdők helyén házrengeteg ontja magából a civilizáció bűzét. A tenger hullámai a betonfallal védekező partot ostromolják látszólag eredménytelenül, bár ne legyen kétségünk afelől, hogy az elkövetkezendő évezredek megmutatják, ki valójában az úr. A naplemente szépsége azonban örök, aranyló percei az elmúlás gyönyörűségének hazugságával…
