-
Ebihal perspektíva
Izgalmas, mikor egy másik világból tekintünk a sajátunkra. A víz birodalmát egy külön világtérnek tekintem, ami persze nem úttörő gondolat, hiszen már az őskortól a másvilág megfelelője az emberi tudatalattiban. Időnként csodatévő kardokat hajítanak belőle az arra érdemesekhez, esetleg aranyló halaknak nem akad jobb dolga a önveszejtő kívánságaink teljesítésénél, ahelyett hogy maguk küldenék a pokolba falánk foglyul ejtőiket. A vízben csak megtűrt vendégek vagyunk, a boszorkányokat például rendre kiveti magából, az ártatlanokat meg köszöni szépen, elnyeli. De gyönyörű világ ez. Az ég ragyogása is másként hat a víz alól, euforikus érzet ennek vizuális befogadása, míg tart a lélegzetvételnyi szusz. És ez alatt elúszik felettünk a víz és levegő határán egy…
-
Diótörő
Európai mókus (Sciurus vulgaris) A mókusokat mindenki szereti. Nem csoda, jópofák, okosak, játékosak, rágcsálók. Jó, ez utóbbi nem biztos, hogy előny, a legtöbbjüket ösztönösen utálják és félik a humanoidok. De most nem egerekről, patkányokról van szó, hanem a szorgalmas és oly vidám diótörőkről. Fenn a fán. Talán ezért lett minden második úttörőcsapat Mókus őrs, bár jövő szocializmusát építő gyermekhadat tiszta egyenruhájukban inkább telepítették iskolai udvarokra és vonulni közterekre a nagy és kis vezérek örömére, mint a lombok közé. Ami nem baj, így a valódi mókusoknak is maradt élettere. Amíg van még erdő… Oszd meg, ha tetszett!
-
Sülve kürtös
Ma már nincs vásár kürtöskalácsos nélkül. Ilyen és olyan, időnként csapnivaló minőségben. A rendszerváltás korában robbant be, akkor még csak pár helyen árulták a fura kalácsot, amelynek székely, pontosabban annak tartott eredete (amúgy ősileg szász) plusz élményt jelentett a nagy egymásra találásban. Egyből ápgrédolta a régi, olajban ázó, papírvékony lángosok maszek világát, és tette függővé a Balaton partján rákvörösödő keleti és nyugati németeket is. Én először Füreden találkoztam vele, a nyári meló melletti gyors kajálások alaptétele lett. …és azóta sem ettem annál finomabbat ebből a fajtából. Jó, tudjuk, a költséghatékonyság jegyében a sütők egyre nagyobb arányban tartalmaznak nem házi konyhába való anyagokat, és az élelmiszeripar már csak ilyen. Viszont, ahogy…
-
Az egér élete
Berber fűegér (Lemniscomys barbarus) Apróságok, gyorsan élnek, sokan vannak. A természet fogyóeszközei. Pár bagolyköpet-turkáló zoológuson kívül nem sokakat kötnek le az egerek, de még ők is inkább csak abundanciáról és populáció-dinamikáról csevegnek. De vajon kit érdekel az egerek élete az elefántok, oroszlánok, farkasok árnyékában? Mármint magukon és a rájuk vadászókon kívül. A családi életük is egy nagy fehér folt, ha a szakirodalmat böngésszük. Marad a gyakorlati tapasztalat. Párban élnek, az bizonyos, és nem kedvelik a sokasági létet, rendesen egymásnak esnek, ha erőt vesz rajtuk az intolerancia. Az egy nagy rejtély, hogy vajon mi motiválja őket szaporodásra, hiszen sokszor nem működik náluk a kémia, és csak élnek egymás mellett kathari tisztaságban…
-
Szőlősrakéta a Kálvárián
Szekszárd a borról szól, ez lépten-nyomon érződik a város hagyományaiban és mindennapjaiban egyaránt. Nyilván ezért szerettem meg sört a városban felnőve, de hát az antitézis is csak erősíti a tézist. A borlé irányultságú mezőgazdaság megjelenítése volt a célja a Kádár-kor és egyben a városka fölé magasodó hegy csúcspontjára telepített szőlős-búzakalászos fémszobornak, mármint annak alkotójának. A korszakra való utalásom nem véletlen, nem pusztán azért, mert a néphatalom iránt végtelen lojális szobrász telerótta a krómacélt aktuális politikusok nevével, ami tudjuk, sosem az időtállóságnak szól, inkább a további megrendelések reményének, hanem azért is, mert szerintem kifejezetten fenyegetően mutat a város felett. Mint egy óriási rakétakilövő, legalábbis én annak neveztem el. Azért közelebbről nézve…
-
Ablaktamarin
Csupaszpofájú tamarin (Saguinus bicolor) Aprómajmot fotózni nem könnyű feladat. Izegnek és mozognak, különösen, ha rájönnek, hogy valaki fokozott érdeklődéssel vagyon irántuk. Erre hasonló mértékű kíváncsisággal reagálnak, ami még jobban megnehezíti az ember dolgát. Emellett a tamarinok sötét arca és az azt övező világos színű szőrzet igazi autofókuszcsapdaként működik. Így marad a türelemjáték, de megéri, mert azért el lehet kapni ritka pillanatokat is. Ezt a két fotót bentről, a házukból készítettem, annak ajtaján keresztül, számítva a kíváncsiságukra, hogy be-benéznek, mit is csinálok azzal a hosszú tárggyal az arcomon. Úgy is lett, így elkészülhettek ezek a „keretes emlékfotók”… Oszd meg, ha tetszett!
Ezeket is érdemes megnézni
Villáminterjú egy zsenge korú vízilóval
Toportyán pereputty
Hiéna büszkeség
-
Paradise Lost: Obsidian
Obszidián – talán a legnemesebb kőzet, voltaképpen egy fekete lávaüveg, a kőkorszak csúcstechnológiáját jelentette a megmunkálása. Egyben mágikus, sötét anyag. Meghallgatva az angol együttes albumát, kifejezetten passzol a címválasztás… Jó nagy ívet futott be a Paradise Lost több mint 30 éve tartó pályája, voltak ők a gótikus metál stílusteremtői, tettek egy éles kitérőt a Depeche Mode irányába is, kiborítva sok mindenkit, bár meg kell mondjam, a popvonalon is kifejezhetően élvezhetőt alkottak. Aztán visszatértek, pontosabban tovább is léptek a kezdeteknél jóval sötétebb, keményebb hangzáshoz, sőt, még hörgéssel ráadásként, amely a fogyasztók reklámszempontból kiemelt figyelemmel kísért többségének vízválasztó a normális és nem normális zene között. Akkor azok fogták a fejüket, akik meg…
-
Ketten
Gyermekláncfű (Taraxacum officinale) Egy szuszra elfújni a pitypangot… nem tudom, hogy kötődik-e ehhez is babona, mármint, ha valakinek nem sikerül elsőre a mutatvány. Vagy egyáltalán jelent-e valamit, hogy két kaszattermés megmakacsolja magát, és büszkén kiállva nem enged a nyomásnak? Mert úgy néz ki, ők maradnának inkább együtt, ahelyett, hogy az ismeretlen szabadság gondjaira bíznák magukat. Csábít az allegória… A testvéri szeretetről vagy éppen az állhatatos hitvesi hűségről? Voltaképpen mindegy, a kép hamis. A következő szekundumban már ők is reppennek tovább. Mert ezzel teljesedik be a kaszatok sorsa. Az Idő kérlelhetetlen. Oszd meg, ha tetszett!
-
Vidrakirály
Óriásvidra (Pteronura brasiliensis) Zoológiai csemege – elég bután és modorosan hangzó közhely, büntetést érdemel, aki sűrűn használja. Olyan állatokra, amelyek ritkaságuk okán némi szellemi orgazmust idéznek elő a zoológia művelőiben, amikor szembe találkoznak velük. Ahogy egy lepkész adrenalin-szintje egekbe szökken, mikor a több éves hiábavaló keresés után kiengedett csalódásszagú pisijére egyszer csak rászáll a keresett hatlábú, nos, én is ekképpen villanyozódok fel egy-egy ritkaság láttán az állatkerteket járva. Az egyik ilyen nagy kedvencem az óriásvidra. Bár most már egyre több helyen látható, még Budapesten is (mármint az állatkertben), mert jól szaporodnak állatkerti körülmények között. Régebben azonban eseményszámba ment, ha olyan állatkertbe jutottam, ahol tartották ezt a hatalmas vidrafajt. Először Dortmundban…
-
Corazón oxidado
Rozsalepte védelem az elhagyatott park körül, a szív időt nem álló kerítése. Az enyészetet körülölelő vasváz még riaszt, mintha balsorsával mérgezné a bátrakat, akik csak által merészkednének rajta. Nincs már a múlt romantikája, semmi melegség, csak az elmúlás előtti utolsó színpompa, amelyet rövidesen beborít a jövőt felemésztő sötétség. Sors. Oszd meg, ha tetszett!
Ezeket is érdemes megnézni
Halo
Tanúlságos közlés az madárról, amelynek hű hitvese befalazá magát
Fehér tündér
