-
Szín pompa
Európai szalakóta (Coracias garrulus) Amikor első ízben találkoztam élőben szalakótával, nem éppen szépséges mivoltában találtam. Éppen örült, hogy életben maradt gondosan körbetekerve ragasztószalaggal, de még a csőre is. Egy lebukott csempész szállítmány állt ugyanis a szalakótákból. Ránézve a madárra, érthető, hogy miért ennyire kívánatos sokak számára, pontosabban nem érthető, hogy mi a fene vesz rá egy elvileg állatokat szerető embert arra, hogy ártson nekik… Mert a befogás, szállítás, főleg illegálisan elég jelentős „járulékos veszteséggel” jár, amelyet persze bőven fedez a magas végső eladási ár, így megéri. Amíg van vevő és elhanyagolt lelkiismeret. A fotón mindenesetre egy kellemesebb sorsú madár szerepel, jelenleg a mentőközpont vendégszeretetét élvezi. Oszd meg, ha tetszett!
-
Szegedi szoborpark
Tisza… Minden várost van, ami meghatároz, ami a sorsához kötődik. Szeged múltját és jelenét az alföldi lapost kettészelő folyó formálja, pusztítja és építi. A város a mai képét is ezen folyó vad kirohanásának köszönheti, pontosabban a pusztulás utáni újjáépülésnek. Nem csoda, hogy a város dúskál az egymást követő korszakokban emelt árvízi emlékművekben, lehet választani, kinek melyik stílus tetszik. A legtöbb pátosz a Széchenyi téri parkban lévő szobrokban van, a központi alakok a folyóval szembeszálló hősök, jövőbe révedő tekintettel, alattuk meg – mert valakinek dolgoznia is kell – a nép fiai és lányai küszködnek az elemekkel. De így van ez rendjén, valaki a gáton áll, valaki rendben tartja, és az élet…
-
Nyakigláb, de ügyes
Guanakó (Lama guanicoe) Nem könnyű elsődleges fogyasztónak lenni. El kell viselni, hogy vannak további fokozatok a táplálék láncán, amelyeknek alkotó elemei hajlamosak az egyszeri növényevő életére törni. Nem gonoszságból, hanem csak azért, hogy megemésszék, csak hát ennek ára némi elhalálozás. Minő igazságtalanság ez! Megszületik a patásállat félév, vagy egy év múlva, megörül a napvilágnak, megteszi az első lépéseit, bizakodón tekint a jövőbe hatalmas szemeivel, aztán egyszer csak eltűnik egy csúcsragadozóban. Valamit csak lehet ez ellen tenni! Például fejletten világra jönni, olyannyira, hogy már egy órásan készen áll az újszülött a szaladásra. És veszélyhelyzetben nagyokat ugrálni. Józan paraszti ésszel ez butaságnak tűnik, hiszen elfáradva még nehezebb elszaladni. Azonban. Mivel a ragadozók…
-
Borz a fűben
Közönséges borz (Meles meles) A borzok nagy kedvenceim… jópofák és élelmesek, a szagukkal meg ne foglalkozzunk. A fotók kissé csalókák, hiszen félénksége és éjszakai életmódja miatt napfényes réten nem igazán találkozhatunk velük. A képeken egy kölyökként felnevelt borz látható, így a fotózása nem jelentett akkora kihívást, mintha heteket töltöttem volna a szúnyogarák gyomrát a véremmel egy borzvár mellé beálcázva. De legalább jól látszik minden részletében, például az is, hogy egy egészséges borz – az rettentő kövér. Náluk az a fitnesz, ha hájtól feszül a bőr, mintha ösztönösen a jégkorszakra készülnének. Az energia azért is kell, mert igazi élő exkavátorok, több tonnányi földet megmozgatnak életük során, miközben felépítik kiterjedt üregrendszerüket. Oszd…
-
160-as
Sokféleképpen válhat ikonikussá egy épület, lehet történelmi szerepe, szép, csúnya, korszakalkotó példánya stílusának, vagy éppen hírhedt. Szekszárd központját uralja a százhatvan lakást magába foglaló házszörny, önmagában egy emeletes városrész a városon belül. Gyermekszemmel csodálatosnak tűnt, hatalmas, liftes, alagsoriboltos… szemben a mi puszta négyemeletesünkkel. Igazi királya a házgyárvilágnak. Felnőttfejjel visszatérve, a barokk, klasszicista, romantikus stílusú épületek övezte, hangulatos utcákat magam mögött hagyva nyomasztóan hatott rám, mikor hirtelen újra szembesültem a gigászi lakóházzal. A modernitás sivársága, a rozsdamarta panelek és természetellenes léptékek… öngyilkosokat vonzó lélekvesztőhely. És nem csak én változtam, a ház is. Oszd meg, ha tetszett!
-
Majomfogó
Koronás sas (Stephanoaetus coronatus) Nem vagyok profi sasfogó, ha művelem ezt a sportot, akkor jóval hosszabb a szintidőm, mint gyakorlott kollégáimé, de azért megbirkózom vele. Mármint a feladattal. A sassal kevésbé kell, ha ügyesek vagyunk. A lényeg, hogy a lábak jól meg legyenek fogva, mert egy csőrcsípés kellemetlen ugyan, de a félelmetesen ragadozó lábak szorításának a puszta fájdalomnál komolyabb következményei is lehetnek… Magamban így is osztályozom a sasokat: egykezes és kétkezes. Mármint, hány kéz kell a lábak biztos fogásához. A koronás sas abszolút kétkezes, hihetetlen milyen erős lábai vannak, elsőként jól meg is lepett az erejével. Ő a hárpia afrikai megfelelője, a szavannák majomevő sasmadara. Nemcsak hatalmas ereje segíti ebben,…
-
Elveszve a városban
Elhagyatva. Elárulva. Magányosan. Erőtlenül magába roskadva önmaga romjaiban. Egy nagyváros közepén, csontvázára vetkőztetett szabad prédaként. Csak a vidám sárga és egy családias kosárka idézi a szebb hajdant. A vörösen rozsdálló ránc, a kerék nélküli gumiabroncs és gumiabroncs nélküli kerék maradtak egyedüli hajtó elemei a torzóvá fogyó létnek. Vajon mire számított az, aki az út széléhez zárva magára hagyta? Talán enyészettel szembesülve mondott le róla végleg? Vagy netán egy tragédia taszította a bringát a páriák sorsára? Sosem derül ki, és nem is számít. A város amőbaként fogadta magába és emészti el, majd salakként üríti rá maradékát a természetre. Oszd meg, ha tetszett!
-
Steven Pressfield: A háború hullámai
Csapnivaló borítóval, párszáz forintért a celebszakácskönyvek és a világot gúzsba kötő összeesküvésekről leplet lerántó könyvecskék sorfala mögött – ki tételezné fel, hogy egy rohadt jó regény is alászállhat a ponyvasors poklába! Mert Pressfield művei nagyon jó történelmi regények. Ha röviden akarnám jellemezni A háború hullámait: hullabűzös naturalizmussal és történelmi hűséggel ábrázolt, minden pátoszától megszabadított háború és a görög demokrácia halála alulnézetből. Illetve mindennek középpontjában egy személy áll, a történelem egyik legcsodálatosabb lókötője, Alkibiadész, akit Athén egyaránt szeretett és félt, és akinek végzete egybefonódott a város sorsával, mind dicsőségben, mind megalázó végzetében. A regény főhőse azonban Polemidész, a zsoldos, akinek csak a háború mocska jut, még az sem érdekli, hogy túlél-e,…
Ezeket is érdemes megnézni
Lawrence Norfolk: A pápa rinocérosza
Joseph Heller: A 22-es csapdája
Niall Ferguson: A tér és a torony
-
Szögedi zörge
Alpesi zerge (Rupicapra rupicapra rupicapra) Lehet-e egzotikus egy olyan állat, amely voltaképpen itt él a szomszédban? A zerge számomra az igenlő válasz erre a kérdésre, tutira biztos vagyok benne, hogy a Kárpát-medence mélyföldjén lakozók körében sokan bámulnak értetlenül az állat nevének említésére. Nem csoda, a kisgyerekek nem Ablak zergéből tanulnak, a magyar népmesékben sem bukkan fel unos-untalan, hogy pórul jártasson egy ordast vagy egy mohó mostohát. Szóval az afrikai nagyvadak fajuk szerint megkülönböztetése nem számít átlagműveltség feletti kihívásnak, annál kevésbé ismerjük szűkebb régiónk állatait. Pedig érdekes és jópofa kecskeforma a zerge, akrobatikus képességei meg egyenesen lenyűgözők. Már pár órásan is magabiztosan szökellnek testükhöz képest hatalmas lábaikon a sziklák között, ahogy…
-
Dekkán vörös kutyái
Ázsiai vadkutya (Cuon alpinus) Először A dzsungel könyvében olvastam róla, amelyből kitűnik, hogy Kiplingre nagy hatást gyakorolt a farkasnál kisebb méretű ragadozó, amelynek hordája úgy söpör végig a dzsungelen, mint valami húsevő sáskahad. Nyilván az angol birodalmi poéta némi túlzásba esett, talán a szipolylázadás kísértett elméjében, mikor a fejezetet papírra vetette, de azért nem ennyire súlyos istencsapása ez az állat. Csak egy csapatösszetartása és kitartása miatt miatt rendkívül hatékony ragadozó, hasonlóan az afrikai vadkutyához. Vibráló és mozgalmas szociális élettel, örökmozgásuk pedig éles ellentétben áll az amikor csak szerét ejthetik, lustán elnyúló macskákkal. Oszd meg, ha tetszett!
