-
Kettle tengeri sós-balzsamecetes chips
A kedvenc szemét kajám a chips, és bizony, be kell látnom, mint a megcélzott fogyasztói réteg képviselője, rám is hatott a pofás csomagolás. Mert valóban ízléses, nem hivalkodó, hanem minőséget sejtető a borítás, szép színekkel, jól megválasztott betűtípusokkal. Aztán elérkezett az igazság pillanata, hogy megkóstoljam, mitől is több ez a cucc. És itt jött a tragédia. Az íz tragédiája. Kénköves pokol sava támadta meg ízlelőbimbóim, a borzalom érzete járta át a testem. Mi a jóisten ez? Oké, a balzsamecet tudom, hogy valami olaszos furmány, kis mértékben csuda, de ilyen intenzíven alkalmazva maga a kulináris terrortámadás. Szóval félre is tettem azonmód a krumpliszeleteket. Eltelt némi idő, a kellemetlen első élmények némileg…
-
A medve nem játék, bocs!
Barna medve (Ursus arctos) A medvét már ősidők óta egyszerre szeretjük és féljük, a mackótól a vérmedvéig terjed a népszerűségi skála. Abban azonban majd mindenki egyetért, akinek nem bundás a szíve, hogy a medvebocsnál kevés mókásabb teremténye van a rengetegnek. A Palicsi Állatkertben nevelkedett két árva medvebocs felfedező játékát végtelenségig lehetett volna nézni, szinte le sem álltak, miután belekezdtek. Persze, akkor sem voltak ölbe vehető plüssmacik, hanem igazi vadócok, ahogy az illik egy igazi medvétől. A vadonból kerültek be, és a legjobb tudomásom szerint, a vadonba is kerültek vissza. Furcsának tűnhet, de európaiak kevés helyen találkozhatnak állatkerti medvebocsokkal. Ennek oka, hogy bőven van belőlük, és nem szaporítják őket többnyire, mert…
Ezeket is érdemes megnézni
Daruminta az égen, avagy egy elrontott fotó szépsége
Láma szeme
Hajdantél
-
Róka a fűben
A kisebb lányom kedvence a vörös róka. Így mikor ajándék pulóvert terveztem neki, nem volt kérdés, mi legyen a grafika témája. Majd kissé tovább gondoltam a háttér nélküli képet és belehelyeztem ebbe a környezetbe. Az eredmény ugyan kissé giccses lett, de hát, milyen legyen egy kislány kedvére készült rókaifjú kompozíciója? Érdekes amúgy, ahogy az ember viszonyul a rókához, mesék csavaros eszű hőse, akinek szurkolunk, hogy megleckéztesse nehéz agyú ragadozó atyafiságát, vagy éppen Vukként álljon bosszút a Simabőrűn, míg a valóságban pedig pusztán kártevőnek tartjuk, ha felbukkan házunk táján. És természetesen ott a félelem a veszettség ellen, amely talán az állat és ember viszonylatában a legfélelmetesebb betegség. Mindenesetre, ez a rajz…
-
Mit mesél az erdő?
Az, hogy Jancsi és Juliska meséje maga a merő horror, jobban ismert, mint a Csipkerózsikában burjánzó nekrofília, illetve a Piroska és a farkas negédes kannibalizmusa. De hát ilyen a néplélek, a nyilvános boszorkányégetésektől a valóságshowkig a melléjük kerített szaftos sztorik kínálják az izgalmakat a szabadidős családi programokhoz minden korban, jó a gyerekeket is hozzászoktatni ehhez ideje korán. A jelen fotó azonban jóval békésebbnek tűnik, az édesanyám által teremtett mézeskalács házikóba nem épült boszorkány. Hacsak nem költözött be utólag. Mindenesetre igyekeztem az erdő sötétjét is megidézni a fotón, a többit a képzeletre bízom! Oszd meg, ha tetszett!
Ezeket is érdemes megnézni
Sütőben sült bundás kenyér juhtúróval
Áfonyás túrós palacsinta
Első segély
-
A Tigris
Tigris! Tigris! éjszakánk Erdejében sárga láng, Mely örök kéz szabta rád Rettentő szimmetriád? Milyen katlan, mily egek Mélyén gyúlt ki a szemed? Szárnyra mily harc hőse kelt, Aki e tűzhöz nyúlni mert? Milyen váll és mily művész Fonta szíved izmait? És Mikor elsőt vert szíved, Milyen kar s láb bírt veled? Milyen pöröly? mily vasak? Mily kohóban forrt agyad? Mily üllőre mily marok Törte gyilkos terrorod? S amikor befejezett, Mosolygott rád a mestered? Te voltál, amire várt? Aki a Bárányt, az csinált? Tigris! Tigris! éjszakánk Erdejében sárga láng, Mely örök kéz szabta rád Rettentő szimmetriád? William Blake (Szabó Lőrinc fordításában) Oszd meg, ha tetszett!
-
Hattyúk tava
Bütykös hattyú (Cygnus olor) A tavak ellentmondást nem tűrő előkelőségei, vagy – tetszés szerint – túlméretezett agresszív libák hozzátartoznak a Balaton mentén húzódó sétányok látképéhez. Az elemózsiát kéregető tollashad zászlóshajói ők, amelyek szigorú rendet teremtenek a körülöttük cirkáló tőkés récék között. Akárhogy is viszonyulunk hozzájuk és ökológiai szerepükre a vízimadárvilágban, a szépségük vitathatatlan, és ha valaki gyönyörködni szeretne a tájban, plusz csillagnak számít egy-egy hattyúpár feltűnése. Sokan neki is csábulnak az etetésükre, mert, ahogy simogatni szeretünk minden szőrös apróságot, úgy ellenállhatatlan késztetést érzünk arra, hogy morzsát vessünk a tollasok közé, aminek helytelenítése az MME egyik slágertémája. Ráadásul joggal, mert hosszabb távon nem teszünk jót a silány kajával ekként helyben maradásra…
-
Tériszony nélkül
Aranyarcú gibbon (Nomascus gabriellae) Még a gibbon sem akrobatának születik, meg kell tanulnia használni a fizikai adottságait, bár az biztos, hogy lebámulva a magasról, nem szédülnek le. Sőt, a bátorság időnkét túl sok is, tehát nem árt, ha van biztosíték. Egy jó hosszú gibbonkéz. Megkapó látvány volt figyelni, ráadásul pont az irodámmal szemben, ahogy Melanie miként vigyázza folyamatosan örökmozgó csemetéjét, a 2012-ben született Jádet, amikor az az első lépéseit, pontosabban karlendítéseit megtette a fákon és a köztük kifeszített köteleken. Baleset egyszer sem történt… Ami fontos, mert a felnőtt gibbonok csontozatának vizsgálata azt mutatja, hogy elég sokszor szenvednek csonttöréseket, amelyeket rendszeresen túl is élnek – veszélyes sport a gibbonakrobatika. A gibbonok…
-
Vendéglő a világ végén
„Van egy elmélet, miszerint, ha egyszer kiderülne, hogy mi is valóban az Univerzum, és mit keres itt egyáltalán, akkor azon nyomban megszűnne létezni, és valami más, még bizarrabb, még megmagyarázhatatlanabb dolog foglalná el a helyét. Van egy másik elmélet, amely szerint ez már be is következett.” Douglas Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak Oszd meg, ha tetszett!
-
Nnedi Okorafor: A halálmegvető
1994. Egy kis afrikai ország, Ruanda hutu lakosai a rádió kedélyes csótányozó felszólítására felkerekedtek, hogy ásót, kapát, pontosabban macsétát ragadjanak, és nekiálljanak kiirtani tuszi polgártársaikat. És olyan buzgalommal tették, hogy 100 nap alatt kábé egy millió ember halt meg. Ez Afrika. Okorafor regénye pedig Afrikáról szól. Törzsi háborúról, bosszúról, erőszakról, kirekesztésről, gyűlöletről, mágiáról és babonákról. Bár egy meghatározatlanul maradt jövőben játszódik a történet, amelyről csak sejteni lehet a posztapokaliptikus szituációt, mindez akármikor játszódhatna, a múltban éppúgy, mint a jelen modernizmusában túlélő afrikai középkorban. A regény legerősebb vonala ennek az Afrikának a bemutatása, emellett elnézhető az elképzelt jövő hanyag és némileg következetlen felépítése. Például mivel működnek a régi múltból fennmaradt ósdi…
Ezeket is érdemes megnézni
Lawrence Norfolk: A pápa rinocérosza
Joseph Heller: A 22-es csapdája
E. M. Nathanson: A piszkos tizenkettő
-
A törpe törpéje
Törpe lajhármaki (Nycticebus pygmaeus) Van egy zoológiai alaptétel, valahol a citromsav-ciklus pontos menetének leírása és a Mendel-törvények között félúton: ha egy állatfaj kifejlett egyede aranyosan néz ki, a kölyke még annyira olyan lesz. Emberi ösztön ez, minél kifejezettebbek az infantilis vonások, annál inkább akarjuk védelmezni és gondozni, és ellenállhatatlan vágyat érzünk a simogatásra, ahelyett, hogy kapásból agyoncsapjuk. Persze ez oltári nagy baromság, nem akarnak ők cukik lenni, és sokszor félelmében tágul ki az állatok szeme, és nem azért mozdulatlanok, mert örömmel fogadják nem kért kedvességünk, hanem egyszerűen csak ledermednek. Emellett, a cuki külső akár teljesen más karaktert, sőt veszélyeket is rejthet. A törpe lajhármakik harapása például kifejezetten fájdalmas, mivel mérgük…
Ezeket is érdemes megnézni
Vért szív, repül, denevér, de nem szúnyog, mi az?
Unokatesók
Orr fel, nyelv ki!
