-
Veszélyes légyott
Van abban valami nyugtalanító, hogy sosem lehetünk biztonságban, míg a balvégzetünket olyan mimikri fedi el a szemünk elől, amely az optimizmusunk legmagasabb fokán teszi leginkább láthatatlanná előttünk a veszélyeket. A boldogság azonban nem vész el a nagy körforgásban, csak átalakul. Míg valakinek gyorsan továbbreppenő pillanatai jutnak csak ennek az örömtelített érzésnek, más hosszan emésztheti salakká… de a túl korai vesztesek megnyugtatására: a vége mindig ugyanaz. Oszd meg, ha tetszett!
-
Unalmas krimi egy rossz helyre tett kalapdobozzal
– Végre csend van – szólok, bár még hallatszik némi pusmogás a bal oldalam felől. Ki más, mint Mrs. Orange az, aki nem tud megbékélni azzal, hogy már ötödszörre intem csendre a zsibongó társaságot, de felé sem nézek. Tudom, hogy tetszik neki a határozott fellépésem, és a szigorú, de nyugalmat árasztó arcom, ahogy a gyertyák világossága fénykontúrt rajzol köré. Nem is tudom, miért kérette magát tegnap este, hiszen férjébe szemlátomást már csak megszokásból jár vissza a lélek, mielőtt végleg búcsút intene rozoga porhüvelyének. De nem engedem méla romantikázásba engedni jobb sorsra érdemes gondolataimat, előbb egy fontos problémát kell megoldanom. Körbenézek a súlyos mahagóni polcokkal keretezett, a hajó imbolygását követő szobában,…
-
Mint cica a bojtot
Dél-afrikai oroszlán (Panthera leo krugeri) Lehet azon töprengeni, vajon milyen evolúciós előnye lehet annak, hogy a farok egy bojtban végződik. Talán a legyeket lehet hatékonyabban elűzni vele, még jelezni is lehet egymásnak általa, vagy pusztán csak csinosabb tőle az oroszlán hátulról… ki tudja ezt? Az azonban biztos, hogy egy oroszlánkölyköt ilyen zavaros tudományos hipotézisek nem foglalkoztatnak, inkább maga a szőrpamacsszerű képződmény az, ami kiváltja az érdeklődését. Mert nincs az a macska, amely ne követne boldogan egy előtte elhaladó bojtot, folytatódjon bármiben is az a végén. Így a macskák nagy szerencséje, hogy még nem fejlődött ki bojtos végű óriáskígyó. Oszd meg, ha tetszett!
Ezeket is érdemes megnézni
Én, jelentem, dolgoztam!
Daruminta az égen, avagy egy elrontott fotó szépsége
Tigrisfagyi
-
Vásári L’Heure Bleue
Szeged egy fesztiválváros. Ez nemcsak amolyan turisztikai prospektusokat díszítő közhely szlogen, hiszen valóban egymást érik a külszíni rendezvények a belvárost. Bár, aki kettőt látott, a harmadiknál már nem fog meglepődni, mert akármi is legyen a neve, mindig nagyfokú a hasonlóság… Mindenesetre, valóban van egy délvidéki, nyüzsgő hangulata ekkor a városnak, no meg a hömpölygő tömeg, amely végighullámzik az árusok utcáin vagy a rakparton. Éppen a tömeg áramlását akartam megjeleníteni, és még szerencsém is volt, mert sikerült elcsípnem a kék órát, vagyis azt az időszakot, amikor a Nap pont úgy bújik, hogy a fénysugarai szép kékes atmoszférát teremtenek. Így a vásár fényeinek, a kavargó emberfolyamnak hátteréül a valódi folyam ódon, méltóságteljes…
-
Barátok közt
Feketefarkú vagy társas prérikutya (Cynomys ludovicianus) Vannak állatok, amelyeknek a fotózását sosem lehet megunni. Egyszerűen náluk mindig történik valami… mint egy felgyorsított brazil szappanoperában. Nem pusztán apró emberkékre emlékeztető testalkatuk, hanem mimikájuk, testbeszédük is zavarba ejtően humanoid, így nehéz elkerülni az antropomorfizálást náluk. Csak míg egy lusta oroszlán nem szomorú, a szenvtelenül bámuló medve nem barátkozós, és a szárnyát kitáró keselyű sem az eget vágyja, addig a prérikutyák társas mivoltából fakadó gesztusok azok, aminek látszanak. De most itt álljunk meg egy szóra! Pontosabban fajnévre. Hogy lehet kutyának nevezni egy ürgeszerű rágcsálót? Oké, ugat, ha veszélyben érzi magát, de ha nyerítene, prériló lenne, ha hápogna, akkor prérikacsa? Ennek nincs értelme. Főleg,…
-
Őszi kikötő
Kevés táj van, mi jobban visszaadná a mulandóság érzetét, mint a nyári pezsgés hangulatát csak nyomokban idéző, de őszi magányosságában teljes szépséget kibontó Balaton. Megkapó azonban ez a nyugalmat árasztó visszafogottság, a színek talán még jobban ragyognak a napsütésben, mint a nyári verőfényben, az immár újra átlátszó vizet sem kavarja fel és elegyítik iszaprészecskékkel a mezítelen lábak tömege. Valóban mulandóság ez, vagy pusztán csak az Idő megpihen, erőt gyűjtve ünnepli egy létszakasz lezárását és egy új kezdetét? A tél közeleg, az megadja erre a választ… Oszd meg, ha tetszett!
-
Mami a diszkóban
Császárskorpió (Pandinus imperator) Máig meg nem oldott rejtély, hogy vajon mi fene haszna lehet a skorpióknak abból, hogy gyönyörű kék fényt bocsátanak ki UV-megvilágítás alatt. Persze, elméletek vannak, amelyek közül a legtetszetősebb az, hogy ezzel mindenkit megzavarnak, gondolom leginkább az elméletgyártókat. A lényeg azonban az, hogy valóban gyönyörűek ilyenkor ezek a veszélyes fullánkú pókszabásúak. Pontosabban, a császárskorpió azért nem olyan veszélyes a társaságban, bármennyire is félelmetesen nagynak tűnik. A skorpióknál is úgy van, hogy legtöbbször az apróbbak a veszedelmesebbek, lehet, így kompenzál az evolúció. A fotón az is látszik, hogy a kicsik még nem rendelkeznek ezzel a képességgel. Szegényeknek nincs könnyű dolga, hiszen az anyai szeretet náluk sokszor a jóllakottság…
-
Templomöltöztetés
Advent, vásár, giccs és tömeg… November végén már megkezdődik a nagy készülődés a fogyasztás legszentebb ünnepére. Mi más lehetne méltóbb színtere a kufárok haszonelvű ügyködésének, mint egy templom tere. De nem is kell borogatni az asztalokat senkinek, most csak jól megkergetnék a vásárlók és vásározok közös erővel a merész ifjút, nem hiányzik a hisztéria senkinek. A karácsonyi hatást a tradícióink szerint pedig a végtelenségig lehet fokozni… Például vetítsünk színes mintákat a Szegedi Dómra, amelynek – be kell vallanom – tényleg szuper barokkos hatása van. Bármi is van mögötte, alapvetően izgalmas fotótémának ígérkezett egy adventi kirándulás ilyenkor a városban. A tűz mellett melegedők éppúgy, mint a megfestett templom, a felhők mögül…
-
Sport elefánt módra
Már közhelyszámba megy az elefántok eszességének és erejének dicsérete, amit azonban tapasztalni mindig sokkal hatásosabb, mint leírni. Persze, akármennyire is intelligensek, összességében őket is csak a hormonok vezérlik, de valljuk be, a magát nagyképűen értelmesnek meghatározó ember sincs ezzel másképpen. A bikákban a tesztoszteron tenger hullámzik, amelyből fakadó állandó késztetéseket csak le kell vezetni valahogy, vagy Lorenz modelljénél maradva, időnként lehúzni a wc-t. Természetben ott van erre végtelen számú jobb sorsra érdemes, szilánkra hasogatható fa vagy menetrend szerint közlekedő autóbusz, de fel lehet keresni egy falut is némi piáért. Állatkertben viszont idővel kifogynak a játékok, mármint azok a berendezések, amelyeket buzerálni lehet, idegeire menve az embereknek, akiknek cserélnie és javítania…
-
P. Árpád személyisége fejlődésen megy át és mellesleg megmenti a Földet
A stadion, mint egy szuperorganizmus kapkodta a levegőt a nyár eleji napsütés utolsó rohamát állva. A hangosbeszélő, a kürtök, rigmusok és trágárságok disszonáns dallamai P. Árpád csupasz koponyája felett interferáltak, és adták együttesen azt a jóleső zsibongást, amely nélkül az említett úriember vasárnap délutánja kínkeserves percszámolgatással telt volna. A halántékán előgyöngyöző verítékcsepp tétován adta meg magát a gravitáció akaratának, végig küzdve magát a borosták erdején, majd felgyorsulva szlalomozott le a dagadó izomkötegeken. P.Árpád feszülten figyelt, ráadásul egyszerre több mindenre is, ami igencsak próbára tették saját maga által sem túl nagyra tartott kognitív képességeit, bár ő maga biztos nem így fogalmazta volna meg. „Jó katona vagy, megoldod” – hangzottak el újra…
