-
Szevasz tavasz!
Mór teknős (Testudo graeca) A hideg sötétséget lassan átjárja a rothadásra ítélő napenergia, a szalmadombot bombázó fotonok utat találnak a szálak rései között. A melegség dominóelve lassan elér a mélyben lassan lélegző halomig, a páncélban rejtőző egykamrás szív lanyha lüktetését ritmikus dübörgőssé gyorsítva. Hormonok szabadulnak, vágy kél, utat törni szólít. A lomha halomban rejtőző izmokat aláveti a hüllőagy akarata, a teknő mozgásba lendül, maga után hagyva a téli menedéket. Az újjászületés fényárja maga felé hajtja a százmillió éves ösztön lényét. És ahogy kiér, a fényár borítja el magán hordozott védművéből a tavasz részegítő illatára kimerészkedő pikkelyes fejet. A bódulat eltart egy ideig, míg tudatosul méla páncélosunkban, hogy az újjászületéssel tennivalók…
-
Nővérek a vízben
Barna medve (Ursus arctos) Tavasz lett végre, zöldbe borulás, pezsgő vér, a reggeli csípős hideget oszlató napsugár rohamok a közelgő nyár ígéretét hordozzák. Mindez fürdésre csábít, bár, hogy azt élvezni is lehessen, azért elkel a vastag szőr és hájréteg. A medve bensőt bőven bundázzák ezek a kellékek, így nem is kell ellenállni a még dermesztő víz vonzásának. Együtt fürdés pedig nem lehet pancsolás és némi vízibirkózás nélkül. A medve egymaga él, a magány szeretetében – írják a szakkönyvek, pedig dehogynem kedvelik ők a jó társaságot, csak rá kell nézni erre a két nővérre is. Hosszú percekig figyeltem és fotóztam őket, ahogy elmerültek egymásban, az alkalmatlankodó fotósra ügyet sem vetve. Tavaszi…
-
Sárkánylovas
Zöld gyík (Lacerta viridis) és vándorsáska ((Schistocerca gregaria) Bátorság vagy butaság? Dúcidegrendszernél ne számítsunk csodára, de azért elvárható egy evolúciós terméktől, hogy legalább a leggyakoribb veszélyeket felismerje. A konkrét esetben egy olyan hüllőt a lábunk alatt, amely minket szeret elemészteni. Netán úgy gondolta, hogy egy téli álomból frissen ébredt, a napfényt még csak kóstolgató hidegvérű nem jelent veszélyt? Lehet, igaza van, a vakmerő húzás egyelőre bejött. Egy fotó erejéig. Aztán mi lett a sárkánylovas sorsa, nem tudhatjuk… lehet, emlékezete örökre bevésődik a sáskák történelmébe. Oszd meg, ha tetszett!
-
Öröklődés
Bennett-kenguru (Macropus rufogriseus) Van, amikor nem lehet kétség az apa kilétét illetően. Bár az emberi leleménnyel nem lehet versenyezni holmi bizonyítékokkal, mint például az egyszeri hellén királynő esetében, aki csokiszínű csemetének adott életet. A legkézenfekvőbb magyarázat helyett inkább előjöttek a tudorok azzal, hogy a hölgy az uralkodói megfoganás után túlságosan rácsodálkozott a plafont ékesítő festmény egy szerecsen tagjára. A fáma szerint a férj bevette a mesét, vagy csak úgy tett, hiszen egy király felesége felette áll minden gyanún. A kenguru hímek egyszerűbb lelkek, a leendő apaság kérdését előre döntik el némi bunyóval, utána nem sokat törődnek az eredet kérdésével. Igaz, a csemetével sem, jó és biztos helyen van az anyával.…
-
Tom és Jerry Live Show
Házi macska (Felis silvestris catus) Be kell vallanom, én Tomnak szurkoltam. Kezdjük azzal, hogy már a rajzfilmkészítők is eleve Jerrynek adták a több bónuszpontot, emellett ország világ a gyenge egér győzelmében a kisember ravaszság és merészség általi diadalmát látta az erősebb kutyával, pontosabban macskával szemben, szemet hunyva a nyilvánvaló esélyegyenlőtlenségre, ráadásul Jerry kifejezetten szemét húzásaira is. A macskák a természetben egyenlítenek, majd büszkén utaztatják áldozatukat, közszemlére téve azt. Nem tudom, vadmacskák is tesznek-e így, vagy a házikban alakult ki ez a szokás, hogy mutassák, mennyire hasznosak ők. Az biztos, hogy az a macsek, aki sűrűn produkálta így magát, nagyobb becsnek örvendhetett a magtárak környékén. Mert az egyiptomiak sem Jerrynek szurkoltak……
Ezeket is érdemes megnézni
Vért szív, repül, denevér, de nem szúnyog, mi az?
Farkas fókuszban
Szín pompa
-
Borz apró
Közönséges borz (Meles meles) Valahogy nekem a borz mindig valami egzotikumnak tűnt, bármennyire is hazai állat, amely még csak ritkának sem nevezhető. Talán az érdekes mintázata, vagy rejtett életmódja teszi. Életem első találkozása nagyon emlékezetes volt vele, egy zirci család kertjéből menekítettünk ki egy ifjút. Mire a veszprémi állatkertbe elértünk, a világ összes bűze összekoncentrálódott az autóba, fullra nyitott ablakkal terítettük be a hányás tömör szagával a gáztámadásra láthatóan fel nem készült kisvárosi utcákat. Jó, kicsit meg volt ijedve szegény, ennek adott csak szagot. A szegedi mentőközpontba is jönnek időnként talált borzkölyök. Aki neveli őket, annak nagy öröm a foglalkozás velük, hiszen nagyon jópofák, játékosak fiatalon. És ne feledjük, a…
-
Miért is fekete?
Keskenyszájú orrszarvú (Diceros bicornis) Nem egy állat a nevét tévedésből kapta, aztán rajta ragadt. Például a keskenyszájú orrszarvút évszázadokig, sőt, igazából egymás között még mostanság is feketének nevezzük. Pedig nem is fekete, jó láthatóan, legalábbis nappali fényben. A fehér pedig nem fehér, még világosban sem. Szóval, az egész azokra az átkozott búrokra vezethető vissza, akik annyi borsot törtek már az angolok orra alá. Például azzal, hogy ’wijd’-nak nevezték a szélesszájú orrszarvúkat, amely szó hollandusul valóban széleset jelent. Az angolok meg ezt white-nak, fehérnek értették. Mondjuk, az angolok maguk is tehetnek erről, ha már olyan nyelvet használnak, ahol a leírt és kiejtett szavak köszönőviszonyban sem állnak egymással. Szóval, az így született…
-
A tenger virágai
Viaszrózsa (Anemonia sulcata) A tenger veszélyes. Már maga a víz is veszettül sós, ami meg a tükre alatt van, megesz, megcsíp, megszúr, szétfűrészel, sőt, akár még meg is ráz. Vagy, ha megeszed, felfordulsz tőle. Ha meg nem, akkor szimplán büdös. Nem csoda, hogy minden normális állat kilábalt belőle, ahogy csak tudott. Itt vannak például a csalánozók. Csípnek, mint a csalán, nyilván nem véletlenül kapták ezt a nevet. Egy felbőszített medúza közelében olyan kínokkal ég az ember az ember bőre, mintha egy jámbor inkvizítor érdeklődne az előző esti szabadtéri buli részletei iránt. Oké, a tengeri rózsák is szépek, mint a virágok, de hát kinek jutna eszébe a közepébe nyomni az orrát?…
-
Láma szeme
Láma (Lama glama) Ha szemszépségversenyt hirdetnénk, a láma tuti befutó lenne, bár az abszolút szubjektív véleményem szerint az első helyezett zsiráfot azért nem veszélyeztetné. A láma mindenesetre egy nagyon furcsa állat. Kezdve azzal, hogy úgy néz ki, mintha felül nem is lenne metszőfoga. Óriási , hegyes fülekkel. Ráadásul tényleg köp. Ne úgy képzeljük el, mint egy gondosan célra tartó csulalövedéket, hanem, mint egy bűzős, maró váladéksörétet. Szóval, kellemetlen. De azért ok nélkül nem köpnek, aki kapja, valószínűleg meg is érdemli. Vagy csak rossz helyen áll. Lámacsikók azonban nem igazán köpködnek még, így egész közelről koncentrálhatunk a szép, fekete, hosszú szempillákkal övezett szemekre. Oszd meg, ha tetszett!
-
Én, jelentem, dolgoztam!
Feketefarkú vagy társas prérikutya (Cynomys ludovicianus) Mini exkavátorok ezek a ragadozónevű rágcsálók, hihetetlen mennyiségű földet meg tudnak mozgatni, akár több tízezer négyzetkilométernyi városokat kialakítva üregeik hálózatából. Hogy miként élnek a föld alatt, azt nem tudhatjuk, de az biztos, hogy sok időt töltenek ott, főleg télen. Olyan mélyen, hogy vígan elvannak téli álom nélkül is sokméternyivel a fagyos felszín alatt. Az állandó földmunka pedig a legjobb szervező erő, így volt ez az embernél is a folyóvölgyek mentén, csak mi nem föld alá, hanem a fölé alapítottuk városainkat. Tehát az orron ragadt földdarabok nem illuminált állapotban elkövetett ügyetlenség bizonyítékai, hanem a megfeszített munkára utaló jelek a prérikutyáknál. Oszd meg, ha tetszett!
