-
Egy óriás portréja
Sarkantyús teknős (Centrochelys sulcata) A teknősöket mindenki szereti. Ki ezt, ki azt lát a vastag páncél evolúciós előnyeit évszázmilliók óta élvező hüllőtársaságban, kert dísztől Akhilleusz futóteljesítményét alázó filozófiai hőslényen keresztül a világot tartó jószágig. Az, hogy ez a szeretet mennyire kölcsönös, erősen vitatható, a teknősök inkább hátrányát látják annak, hogy a humanoidok pár millió éve elkezdték ők csesztetni, de ezzel végül is sokan vannak így az állatvilágban, a természetben meg ugyebár nincs demokrácia, az erőszakosabbak és szaporák visznek mindent. Ernő, az afrikai óriás teknős sztoikus nyugalma talán ennek is lehetne köszönhető, bár inkább csak annak, hogy szerencséjére nem sok gondolat fogan meg nem túl nagy méretű agyában. Hiszen a teknősök…
-
Fekete ifjú
Jaguár (Panthera onca) Nem volt könnyű feladat egy ereje és virgonc korszakának teljében lévő jaguár kölyköt fotózni, szinte egy pillanatra nem állt meg, de ha mégis, akkor vagy túl közel feküdt nagy kíváncsiságában, vagy jól elbújt valamely tereptárgy mögé, és onnan fürkészett. Szóval türelemjáték volt, főleg eközben végighallgatni a látogatók reakcióit arra a számukra feldolgozhatatlan látványra, hogy egy pettyes és egy fekete színű nagymacskát együtt látnak. A zoopedagógus énem sikoltva roggyant össze a több tonnányi okfejtés hallatán. Például, hogy egy jaguárt és egy párducot tartunk együtt, és milyen felháborító, hogy hagyjuk őket verekedni (mármint az anyát játszva birkózni a kölykével). De végül csak sikerült lőnöm jó pár fotót a fekete…
-
Korhatáros öröm
Leopárdteknős (Stigmochelys pardalis) Némi bűnbánatot érzek amiatt, hogy az élet legfontosabb feladatán ügyködő páncélos legszebb perceit pornófotózássá degradáltam. Egyszerűen olyan megkapó volt a teknősifjú örömteli arckifejezése, az ehhez társuló hanghatásokkal, hogy emellett nem lehetett csak úgy szemérmesen elsétálni. És a teknősök nagyon tudnak örülni, tavasszal a napsütötte tájak vagy éppen állatkerti otthonuk csendjét koccanások zaja és nagy nyögések szakítják meg, jelezve, hogy ami hasznos, az lehet kellemes is, még egy hüllőagy számára is. Viszont hozzájuk a hippi korszak híres jelszava nem igazán köthető, pontosabban csak ezzel a módosítással: „make for war for love”. Hiszen a páncélos vitézek keményen összecsapnak egymással a nőstények kegyeiért… Sőt, még az a nőnemű tank sem…
-
Ki a főnök?
Ázsiai elefánt (Elephas maximus) Értelem és érzelem – már az ókorban is tudták, hogy az elefánt kitűnik a többi állat közül. Amit hajdan a rómaiak leírtak a cirkuszok véres porondján történtekről, hogy ezek az állatok én- és haláltudattal is rendelkeznek, azt később az újkor tudománya is igazolta. Sőt, ma már hajlamosak vagyunk nemes lelkű óriásként tekinteni rájuk, amivel persze éppúgy elrugaszkodunk a valóságtól, mintha csak több tonnás hústömegként látnánk őket. Többek között, ahogy az ember sem tudja legyűrni az ősi ösztönét a dominanciaviszonyok rendezésére bármely szociális szituációban, úgy az elefántok is szükségszerűen egyből beállítjuk a rangsort, amint találkoznak. Többnyire erőből. Ha közel egyelőek az erőviszonyok, a tárgyalások hosszabb ideig tartanak,…
Ezeket is érdemes megnézni
A nevadai atomrobbantások teremtették a viperagyíkokat?
Magyar madárpók
Egy óriás portréja
-
Négy lába van, pettyes, szervál, de nem párduc, mi az?
Szervál (Leptailurus serval) Jó pár éve egy forgalmas napon a szokásosnál érdekesebb párbeszédet vittem végbe két látogatónkkal. Ezt azért írom, mert sajnálatosan gyakori kommunikációs formula indításként: „mondd már meg, merre van a …?” Amire az adekvát válasz rendszerint a „jó napot kívánok” szokott lenni részemről, amivel vagy lefagyasztom az interakciót, vagy szociálisan konstruktív irányba terelem. Az említett beszélgetés ennél sokkal érdekesebb volt a témát illetően is, nem csak azzal, hogy a megfelelő társalgási szabályok szerint indult. Ama problémával szólítottak meg, hogy a szomszédságukban valami fura állatot tartanak, amely szerintük párduc, és nem tudják, hogy erre mit lépjenek. Pár pontosító kérdés után kiderült számomra, hogy az állat egy szervál, ami ugyan…
-
Pókszabású
Nem, nem pókmajom a fotó megfejtése, hiszen nem a dél-amerikai csupavégtag főemlős, hanem egy Brazza-cerkóf köríti a pókot a képen. Viszont ehhez a szakállszerkezethez kifejezetten jól illik a nyolclábú, mintha oda teremtette volna a majmok legfelsőbb sztájlisztja. Természetesen, teremtésről szó sincs, csak egy ablakon kibámuló majomról és az üvegen táncoló pókról, akik véletlenül egybeesnek egy sikeres kompozíció kedvéért. Oszd meg, ha tetszett!
-
Szemtől foggal
Tompaorrú krokodil (Osteolaemeus tetraspis) A legkisebb krokodilfaj, amely nem nő nagyobbra két méternél, és ebben benne van a farok legmesszebb csúcsa is, némi nyújtás után. Viszont legalább annyira erőteljes és határozott fellépésű, mint a nagy rokonok, főleg, ha csesztetve érzi magát. Az ekkor felvonultatott fegyverarzenál egyik legmeghatározóbb darabja a fotón is átütő hibátlan fogsor. Nem csak félelmetes, de jóval tökéletesebb is a mi főemlős alkatrészünknél, amely elkerülhetetlenül bekövetkező kihullása jelezte évmilliókig, hogy közel a game over. De ha ma már pótfogat viselünk, miért ne lehetne az krokodilfog? Mennyivel életvidámabb lenne a nagymama mosolya… Oszd meg, ha tetszett!
Ezeket is érdemes megnézni
Szörnnyel szemben
Daruminta az égen, avagy egy elrontott fotó szépsége
Cápa felettünk
-
Az ördög maga
Erszényes ördög (Sarcophilus harrisii) Vajon kinek jutott eszébe, hogy hivatalosan is ördögnek nevezzen egy állatot? Ráadásul nem is egy patást, hanem egy erszényest… Mindenesetre így esett, a kreacionisták meg törhetik a fejüket azon, vajon hogy engedhette fel ezt a jószágot Noé a bárkájára ezzel a névvel? Mármint, ha Noé tudott volna Ausztráliáról. Túl sokszor manapság sem találkozhatunk velük a világ ezen felén, alig pár európai állatkertben élnek erszényes ördögök, én is csak két alkalommal figyelhettem meg őket, Koppenhágában és Duisburgban. Természetesen nagy élmény volt élőben is látni őket, annyi mindent olvastam már róluk. Elég aktívak voltak mindkét esetben, nem is volt könnyű őket lencsevégre kapni. Természetesen amúgy semmi ördögi nincs…
-
Baby, az utolsó rózsaszín delfin
Amazonasi folyamidelfin (Inia geoffrensis) Életem egyik nagy zoológiai élménye volt találkozni Babyvel, Európa utolsó folyami delfinjével a Duisburgi Állatkertben. Mint hajdani rózsaszínűségét már csak nyomokban őrző, a kor sebeit hordozó elaggott vízitündér rótta a köreit az Amazonast idéző üvegfalú medencében. Társa, Apure, akivel együtt fogták be még 1975-ben Dél-Amerikában, 2006-ban pusztult el. Ő is már bőven 40 felett járt halálakor, ahogy a fotó készültekkor Baby, ami igen magas kornak számít ennél a fajnál. Az biztos, hogy a közeljövőben nem fog új folyamidelfin érkezni Európába. Ez a faj ugyanis nehezen tartható állatkerti körülmények között, és bár a múlt század hatvanas és hetvenes éveiben nagy számban fogtak be amerikai és európai állatkertek…
Ezeket is érdemes megnézni
Daruminta az égen, avagy egy elrontott fotó szépsége
Vad hajsza
Héjastul, hímnőstül
-
A pápa rinocérosza
Indiai vagy páncélos orrszarvú (Rhinoceros unicornis) Talán sokan ismerik Dürer híres metszetét a páncélos orrszarvúról, amely éppen csak annyi pontatlansággal készült, amely még belefér egy hallomás alapján történő alkotásnál. Beszámoló azért volt bőven, ami segítette a művészt, mert nagy sztár volt a metszett modellje. A portugálok hajóztak be Goából 1515-ben, 120 nap alatt az általuk frissen felfedezett útvonalon, Afrika déli csúcsát megkerülve, miután ajándékként megkapták egy amúgy balul elsült diplomáciai akció eredményeként. A mitikus elképzelésekhez képest kissé testes unikornis nagy feltűnést keltett Manuel király udvarában, akinek természettudományos érdeklődése kimerült abban, hogy összeeresztette párviadalra állatkertjének új lakóját egy elefánttal. A csata elmaradt, mert az ormányos szégyenszemre elmenekült. Aztán tragikus véget ért…
Ezeket is érdemes megnézni
Mint egy mókus fenn a fán, a prérikutya oly…
A rákosi vipera hihetetlen története
Álommajom
