-
Arctorna
Szakállas bagoly (Strix nebulosa) Figyelmeztetés: a mellékelt képek alkalmasak az antropomorfizációra! Csak mert egy bagoly esetében elkerülhetetlen, hogy érzelmeket és gesztikulációt véljünk felfedezni a szembesítéskor. Ennyit számít a széles arc és az előrenéző szempár, és máris a tükörképünket látjuk… Némi túlzással persze, mert a baglyokat többnyire bölcsnek véljük. Bár ezt a hatást csak a tollazatukkal érik el, kopasz baglyot szerintem senki sem tartana se bölcsnek, se emberinek, de még csak bagolynak sem a madarászokon kívül. Mindenesetre közülük is a szakállas bagoly az, akire leginkább lehet számítani, hogy mutat valami nagyon emberi arckifejezést, ahogy rátekint az alkalmatlankodó fotósra. Oszd meg, ha tetszett!
-
Csípős kísértetek
Chrysaora quinquecirrha 97% víz, két rétegnyi sejt és bennük rengeteg kicsapásra váró mérges csalánsejt, szárazra kerülve pedig összeesett kocsonyaként csúnyul. Nem túl biztató így összeszedve… és mégis, valami bennük valami éteri gyönyörűség, ahogy csendes szellemként úsznak tova. Mindig megkap a látványuk, akár a tengerben, akár egy csak egy akváriumban látom őket, amelyen átszűrődő kékes fény még jobban kiemeli a szépségüket. Nem véletlen a névegyezés a mitológiai Medúzával, a gyönyörű Gorgó-lánnyal, akit mély bölcsességében és kegyességében Pallasz Athéné méltóztatott kővé dermesztő szörnyeteggé változtatni. Mondjuk egy igazi medúzát nehéz lenne lefejezni. Mert nincsen feje. De ne is essék több szó a buta politeista szappanoperákról, inkább gyönyörködjük a természet szépségében… Nem találtam sajnos…
Ezeket is érdemes megnézni
Váztyúk
Minden kezdet nehéz, de ha túl nagy békát nyelünk, a vége se lesz happy end
Szieszta
-
Kapaszkodó víziló
Törpe víziló (Choeropsis liberiensis) Majd egy kiló naponta. Ennyik hízik anyatejen a törpevíziló borja, miután közel 5 kg súllyal megszületik. Nem is áll másból a napja, eszik és alszik, így úgy kikerekedik, hogy szinte gurul. Így ez a fotó, amely nagy igyekezetében ábrázolja, viszonylag ritka momentumot ad vissza. Aludni oly mélyen szokott, hogy úgy tűnik, mintha már az örök legelőkre álmodta volna át magát. Megtörtént az az eset is, hogy be is csapott mindenki, olyan mozdulatlan volt, és csak akkor adott életjelet egy mély szusszanással, mikor már kézben volt. Persze kell is a pihenés, míg a sejtek épülnek, hiszen a cél akár több mint két mázsa is lehet. Vagyis a…
-
Tapír a vízben
Közönséges tapír (Tapirus terrestris) Bár az egyszeri halandó talán meglepődik ezen, visszagondolva eme rövidormányos, méretes jószágra vonatkozó állatkerti emlékeire, a tapírt első körben vízilófélének nézték Amerika európai felfedezői kifosztói. Vagyis olyan állatra, amelyik, ha teheti, a vízbe menekül. Sőt, még búvárkodik is, jóízűen fogyasztva a vízinövényeket. Ráadásul, a víziló még inkább alkalmas megnevezés lenne a tapírok esetében, miután páratlan ujjú patásokként közelebb állnak a pacikhoz, mint első és több ránézésre semmi lószerűséget nem mutató hippopotamuszok. Valamely oknál fogva kevés állatkertben biztosítanak tapíroknak vízi életmódjuknak megfelelő közeget. Szegeden viszont rendelkezésükre áll egy tapírkompatibilis mocsár, ahol kedvükre kiélhetik magukat mélyebb vízben is. És azok is, akik ezt lencsevégre tudják kapni. Nagy élmény…
-
Camargue vadlovai
Messze nem vagyok lóbolond, bármennyire is lovasnemzet lennénk, nálam valahogy a csekély gyalogos sváb vér túldominálta a pusztán vágtázó magyarét, vagy pusztán a heterózishatás révén cserélődött fel a preferenciám négy patáról két kerékre. Viszont a nemes mének helyett a vadlovak mindig is megragadták a fantáziámat, az Akhal-Teke kecsességét felülmúlja nálam a Przsevalszkij-lovak erőteljessége és szilajsága. Izgalmas a musztángok története is, ahogy újra birtokba vették azt a kontinenst, ahonnan a lófélék ősei származnak. Kevesen tudják, hogy Európának is megvannak a maga musztángjai, ők a dél-franciaországi Camargue mocsaras területein élő vadlovak. Miután a természetes, nem az emberi szelekció alakította őket – hasonlóan más háziállatokhoz – a vad forma itt is jóval intelligensebb…
Ezeket is érdemes megnézni
Vért szív, repül, denevér, de nem szúnyog, mi az?
Az illetékest kérdeztük…
Nevem rozsomák
-
Veszedelmes lábak
Sisakos kazuár (Casuarius casuarius) Igazi tollas terminátorok, amelyekkel nem egy főnyeremény szembe találkozni egy ausztráliai erdei túra során. Nemcsak a fotón látható veszedelmes, hasfelmetsző fegyverzettel látta el a természet, hanem harcias mentalitással is, kettő együtt pedig éppen elég veszedelmet hordoz még egy amúgy békés növényevő esetében is. Persze, nem szabad átesni a paripa túlsó felére, állatfajokat nem ildomos se jó, se rossz tulajdonságokkal felruházni, így nincs értelme gonosz kazuárokról sem beszélni. Mert amúgy nem is azok, egyszerűen csak elkergetik a veszedelmes betolakodókat. És valljuk be, az ember a legkártékonyabb betolakodó egy őserdőben, ellenünk minden eszköz megengedett! Oszd meg, ha tetszett!
-
Farkas fókuszban
Szürke farkas (Canis lupus) Különös a viszonyunk a farkashoz, főleg, ha a többi velünk élő ragadozóhoz hasonlítjuk össze. A történeteinkben a róka ravasz, a medve maci, a farkas buta és gonosz. Annak ellenére, hogy az első háziállatunk, a legnagyobb állati barátunk is az ő vére, és annak ellenére is, hogy évezredekig szinte együtt élt az emberrel. Olyannyira, hogy az ember és állat összemosódásának képzete is leginkább hozzá kötődik, a farkas-ember átalakulásos sztorikkal máig borzongatják a gyerekeket a nagyanyót színlelő, Piroskát szívató ordastól a hollywoodi farkasemberekig, csak hogy szépeket álmodjanak a csemetéink. Aztán jött Lorenz, és rájöttünk, hogy a farkastörvények nem is olyan kegyetlenek, így megtanultuk tisztelni is ezeket az amúgy…
-
Örömúszás
Európai vidra (Lutra lutra lutra) Az nem meglepő, hogy akinek a víz nem természetes közege, az nagyon tudja élvezni, ha uralni tudja azt. Elég csak magamra gondolnom, mikor benne találom magam egy tengernyi folyadékban, és fel-le merülgetek, mint egy kótyagos Hany Istók. Úgy látszik, ezt az élvezetet egy olyan a lény is átélheti, amelynek amúgy nem sok különlegességet kellene jelentenie a vizes közegnek. Ha azonban ez a lény az egyik legjátékosabb állat a Föld kerekén, akkor végképp nincs min csodálkozni. Hosszasan elnéztem én is a vidra játékát az üvegfalú medencében, majd persze fotókon is megpróbáltam megörökíteni azt, több-kevesebb sikerrel. Mert nagyon gyorsan úszott őkelme, a vastag üveg mögött automata fókusszal…
-
Vért szív, repül, denevér, de nem szúnyog, mi az?
Rőt vérszopó denevér (Desmodus rotundus) Ritkán, de előfordul, hogy a babona rátrafál a valóságra. Nem hiszem, hogy a Balkán mélyén bárki is hallott volna olyan denevérekről egy még fel nem fedezett új világból, amelyek vérszopó körútra indulnak éjszakánként. Ennek ellenére denevér alakot bőszen vettek fel az idevalósi vámpírok a több ezer éves hiedelmekben. Jó, nem nehéz beleképzelni a túlvilági eredetet a barlangokból előreppenő bőrszárnyúakba. A vér már régóta egyrészt étkezési tabu, másrészt az életet jelképezi, így a legmegfelelőbb táplálék a halottak számára. Csak össze kell kötni a vérszívást az éjszakai lényeivel és lehet mesélni róluk bűbájos meséket. Az amerikai vérszopók pedig tényleg félelmetesek lehetnek egy olyannak, aki aktívan fél a…
-
Medvék napjára napfényes strandos medveöröm
Barna medve (Ursus arctos) Február kettő. Ilyenkor nincs mese, medvézés a téma, legalábbis errefelé, más táján a világnak egy mormotát húznak ki a kalapból. Hála Jókainak, nálunk a medve lett az, aki nagyon ravaszul nem dől be az időjárás csalafintaságának és tudja jól, miből mi következik: vagy jól értesült pesszimistaként melegre hideget, vagy örök optimistaként hidegre meleget vár. Legalábbis a mi fejünkben. Hogy mi játszódhat le egy medve fejében, az örök talány, kevés állatnak van ilyen tökéletes pókerarca. Az azonban biztos, hogy jelen fotókon a hedonizmus kimaxolásával csupa jó dologra gondolhatott. Bőven volt időm elkészíteni a képeket, mert hosszan ejtőzött a medencében, a hasát süttetve a nappal, némi irigységet is…
Ezeket is érdemes megnézni
Váztyúk
Camargue vadlovai
A nevadai atomrobbantások teremtették a viperagyíkokat?
