-
Mint cica a bojtot
Dél-afrikai oroszlán (Panthera leo krugeri) Lehet azon töprengeni, vajon milyen evolúciós előnye lehet annak, hogy a farok egy bojtban végződik. Talán a legyeket lehet hatékonyabban elűzni vele, még jelezni is lehet egymásnak általa, vagy pusztán csak csinosabb tőle az oroszlán hátulról… ki tudja ezt? Az azonban biztos, hogy egy oroszlánkölyköt ilyen zavaros tudományos hipotézisek nem foglalkoztatnak, inkább maga a szőrpamacsszerű képződmény az, ami kiváltja az érdeklődését. Mert nincs az a macska, amely ne követne boldogan egy előtte elhaladó bojtot, folytatódjon bármiben is az a végén. Így a macskák nagy szerencséje, hogy még nem fejlődött ki bojtos végű óriáskígyó. Oszd meg, ha tetszett!
-
Barátok közt
Feketefarkú vagy társas prérikutya (Cynomys ludovicianus) Vannak állatok, amelyeknek a fotózását sosem lehet megunni. Egyszerűen náluk mindig történik valami… mint egy felgyorsított brazil szappanoperában. Nem pusztán apró emberkékre emlékeztető testalkatuk, hanem mimikájuk, testbeszédük is zavarba ejtően humanoid, így nehéz elkerülni az antropomorfizálást náluk. Csak míg egy lusta oroszlán nem szomorú, a szenvtelenül bámuló medve nem barátkozós, és a szárnyát kitáró keselyű sem az eget vágyja, addig a prérikutyák társas mivoltából fakadó gesztusok azok, aminek látszanak. De most itt álljunk meg egy szóra! Pontosabban fajnévre. Hogy lehet kutyának nevezni egy ürgeszerű rágcsálót? Oké, ugat, ha veszélyben érzi magát, de ha nyerítene, prériló lenne, ha hápogna, akkor prérikacsa? Ennek nincs értelme. Főleg,…
-
Mami a diszkóban
Császárskorpió (Pandinus imperator) Máig meg nem oldott rejtély, hogy vajon mi fene haszna lehet a skorpióknak abból, hogy gyönyörű kék fényt bocsátanak ki UV-megvilágítás alatt. Persze, elméletek vannak, amelyek közül a legtetszetősebb az, hogy ezzel mindenkit megzavarnak, gondolom leginkább az elméletgyártókat. A lényeg azonban az, hogy valóban gyönyörűek ilyenkor ezek a veszélyes fullánkú pókszabásúak. Pontosabban, a császárskorpió azért nem olyan veszélyes a társaságban, bármennyire is félelmetesen nagynak tűnik. A skorpióknál is úgy van, hogy legtöbbször az apróbbak a veszedelmesebbek, lehet, így kompenzál az evolúció. A fotón az is látszik, hogy a kicsik még nem rendelkeznek ezzel a képességgel. Szegényeknek nincs könnyű dolga, hiszen az anyai szeretet náluk sokszor a jóllakottság…
-
Sport elefánt módra
Már közhelyszámba megy az elefántok eszességének és erejének dicsérete, amit azonban tapasztalni mindig sokkal hatásosabb, mint leírni. Persze, akármennyire is intelligensek, összességében őket is csak a hormonok vezérlik, de valljuk be, a magát nagyképűen értelmesnek meghatározó ember sincs ezzel másképpen. A bikákban a tesztoszteron tenger hullámzik, amelyből fakadó állandó késztetéseket csak le kell vezetni valahogy, vagy Lorenz modelljénél maradva, időnként lehúzni a wc-t. Természetben ott van erre végtelen számú jobb sorsra érdemes, szilánkra hasogatható fa vagy menetrend szerint közlekedő autóbusz, de fel lehet keresni egy falut is némi piáért. Állatkertben viszont idővel kifogynak a játékok, mármint azok a berendezések, amelyeket buzerálni lehet, idegeire menve az embereknek, akiknek cserélnie és javítania…
Ezeket is érdemes megnézni
A tenger virágai
Szieszta
Cuki? Cukibb? Legcukibb! Cukiságverseny a bioporton!
-
Ágról ágra
Vörösorrú ormányosmedve (Nasua nasua) Immár inváziós fajnak számít Európában ez a dél-amerikai faj, annak köszönhetően, hogy mikor a mosómedvék tartását kezdték el tiltani, egyre többen tettek próbát ezzel a rokonával, és persze egyre több szabadult el. A rokonságuk ellenére nagyon különbözik egymástól a két faj, az ormányosmedvék szociálisak, kevésbé mogorvák, mint a mosómedvék, amelyek többnyire elvadulnak és sokszor harapóssá is válnak idősebb korukra. Az ormányosmedvék sem valók azonban házi kedvencnek, ők is megmaradnak örök vadállatnak, és adott esetben ők is jól oda tudnak marni. Viszont ilyet senki sem nézne ki az állatkölykök egyik legaranyosabbikának láttán. Megkapó látvány, ahogy egy csapatnyi örökmozgó koáti kölyök birtokba vesz egy fát, és úgy szaladnak,…
-
Csodálatos csúnyaság
Csupasz turkáló (Heterocephalus glaber) Csúnya… ezt mindenkinek meg kell jegyeznie, aki csak meglátja ezeket a csupasz, hatalmas fogakkal törtető apróságokat, bár pont egy hasonlóan szőrvesztett emlőstől elég inkorrektül hangzik ez a kritika. Nekem persze eszembe sem jutott a turkálók rút csupaszsága, mikor a drezdai állatkertben először találkoztam velük, sőt, a felfedezők izgalma fogott el, mint amikor véletlenül rálelnek arra a csodára, amiről csak hallottak, olvastak addig, de sosem láttak még. Ez a látszólag merő szerencsétlenség lény egy sikeres evolúciós vállalkozás eredménye, egy olyan emlős, amely úgy él, mint a hangyák és méhek, egy szuperanya királynő irányítása alatt, szorgos dolgozókkal körülvéve. Sőt, eszméletlenül sokáig él egy ilyen apró rágcsálóhoz képest, akár…
