-
Ablaktamarin
Csupaszpofájú tamarin (Saguinus bicolor) Aprómajmot fotózni nem könnyű feladat. Izegnek és mozognak, különösen, ha rájönnek, hogy valaki fokozott érdeklődéssel vagyon irántuk. Erre hasonló mértékű kíváncsisággal reagálnak, ami még jobban megnehezíti az ember dolgát. Emellett a tamarinok sötét arca és az azt övező világos színű szőrzet igazi autofókuszcsapdaként működik. Így marad a türelemjáték, de megéri, mert azért el lehet kapni ritka pillanatokat is. Ezt a két fotót bentről, a házukból készítettem, annak ajtaján keresztül, számítva a kíváncsiságukra, hogy be-benéznek, mit is csinálok azzal a hosszú tárggyal az arcomon. Úgy is lett, így elkészülhettek ezek a „keretes emlékfotók”… Oszd meg, ha tetszett!
-
Vidrakirály
Óriásvidra (Pteronura brasiliensis) Zoológiai csemege – elég bután és modorosan hangzó közhely, büntetést érdemel, aki sűrűn használja. Olyan állatokra, amelyek ritkaságuk okán némi szellemi orgazmust idéznek elő a zoológia művelőiben, amikor szembe találkoznak velük. Ahogy egy lepkész adrenalin-szintje egekbe szökken, mikor a több éves hiábavaló keresés után kiengedett csalódásszagú pisijére egyszer csak rászáll a keresett hatlábú, nos, én is ekképpen villanyozódok fel egy-egy ritkaság láttán az állatkerteket járva. Az egyik ilyen nagy kedvencem az óriásvidra. Bár most már egyre több helyen látható, még Budapesten is (mármint az állatkertben), mert jól szaporodnak állatkerti körülmények között. Régebben azonban eseményszámba ment, ha olyan állatkertbe jutottam, ahol tartották ezt a hatalmas vidrafajt. Először Dortmundban…
-
Szín pompa
Európai szalakóta (Coracias garrulus) Amikor első ízben találkoztam élőben szalakótával, nem éppen szépséges mivoltában találtam. Éppen örült, hogy életben maradt gondosan körbetekerve ragasztószalaggal, de még a csőre is. Egy lebukott csempész szállítmány állt ugyanis a szalakótákból. Ránézve a madárra, érthető, hogy miért ennyire kívánatos sokak számára, pontosabban nem érthető, hogy mi a fene vesz rá egy elvileg állatokat szerető embert arra, hogy ártson nekik… Mert a befogás, szállítás, főleg illegálisan elég jelentős „járulékos veszteséggel” jár, amelyet persze bőven fedez a magas végső eladási ár, így megéri. Amíg van vevő és elhanyagolt lelkiismeret. A fotón mindenesetre egy kellemesebb sorsú madár szerepel, jelenleg a mentőközpont vendégszeretetét élvezi. Oszd meg, ha tetszett!
-
Nyakigláb, de ügyes
Guanakó (Lama guanicoe) Nem könnyű elsődleges fogyasztónak lenni. El kell viselni, hogy vannak további fokozatok a táplálék láncán, amelyeknek alkotó elemei hajlamosak az egyszeri növényevő életére törni. Nem gonoszságból, hanem csak azért, hogy megemésszék, csak hát ennek ára némi elhalálozás. Minő igazságtalanság ez! Megszületik a patásállat félév, vagy egy év múlva, megörül a napvilágnak, megteszi az első lépéseit, bizakodón tekint a jövőbe hatalmas szemeivel, aztán egyszer csak eltűnik egy csúcsragadozóban. Valamit csak lehet ez ellen tenni! Például fejletten világra jönni, olyannyira, hogy már egy órásan készen áll az újszülött a szaladásra. És veszélyhelyzetben nagyokat ugrálni. Józan paraszti ésszel ez butaságnak tűnik, hiszen elfáradva még nehezebb elszaladni. Azonban. Mivel a ragadozók…
Ezeket is érdemes megnézni
A medve nem játék, bocs!
Medve, ha játszik
Mint egy mókus fenn a fán, a prérikutya oly…
-
Borz a fűben
Közönséges borz (Meles meles) A borzok nagy kedvenceim… jópofák és élelmesek, a szagukkal meg ne foglalkozzunk. A fotók kissé csalókák, hiszen félénksége és éjszakai életmódja miatt napfényes réten nem igazán találkozhatunk velük. A képeken egy kölyökként felnevelt borz látható, így a fotózása nem jelentett akkora kihívást, mintha heteket töltöttem volna a szúnyogarák gyomrát a véremmel egy borzvár mellé beálcázva. De legalább jól látszik minden részletében, például az is, hogy egy egészséges borz – az rettentő kövér. Náluk az a fitnesz, ha hájtól feszül a bőr, mintha ösztönösen a jégkorszakra készülnének. Az energia azért is kell, mert igazi élő exkavátorok, több tonnányi földet megmozgatnak életük során, miközben felépítik kiterjedt üregrendszerüket. Oszd…
-
Majomfogó
Koronás sas (Stephanoaetus coronatus) Nem vagyok profi sasfogó, ha művelem ezt a sportot, akkor jóval hosszabb a szintidőm, mint gyakorlott kollégáimé, de azért megbirkózom vele. Mármint a feladattal. A sassal kevésbé kell, ha ügyesek vagyunk. A lényeg, hogy a lábak jól meg legyenek fogva, mert egy csőrcsípés kellemetlen ugyan, de a félelmetesen ragadozó lábak szorításának a puszta fájdalomnál komolyabb következményei is lehetnek… Magamban így is osztályozom a sasokat: egykezes és kétkezes. Mármint, hány kéz kell a lábak biztos fogásához. A koronás sas abszolút kétkezes, hihetetlen milyen erős lábai vannak, elsőként jól meg is lepett az erejével. Ő a hárpia afrikai megfelelője, a szavannák majomevő sasmadara. Nemcsak hatalmas ereje segíti ebben,…
-
Szögedi zörge
Alpesi zerge (Rupicapra rupicapra rupicapra) Lehet-e egzotikus egy olyan állat, amely voltaképpen itt él a szomszédban? A zerge számomra az igenlő válasz erre a kérdésre, tutira biztos vagyok benne, hogy a Kárpát-medence mélyföldjén lakozók körében sokan bámulnak értetlenül az állat nevének említésére. Nem csoda, a kisgyerekek nem Ablak zergéből tanulnak, a magyar népmesékben sem bukkan fel unos-untalan, hogy pórul jártasson egy ordast vagy egy mohó mostohát. Szóval az afrikai nagyvadak fajuk szerint megkülönböztetése nem számít átlagműveltség feletti kihívásnak, annál kevésbé ismerjük szűkebb régiónk állatait. Pedig érdekes és jópofa kecskeforma a zerge, akrobatikus képességei meg egyenesen lenyűgözők. Már pár órásan is magabiztosan szökellnek testükhöz képest hatalmas lábaikon a sziklák között, ahogy…
-
Dekkán vörös kutyái
Ázsiai vadkutya (Cuon alpinus) Először A dzsungel könyvében olvastam róla, amelyből kitűnik, hogy Kiplingre nagy hatást gyakorolt a farkasnál kisebb méretű ragadozó, amelynek hordája úgy söpör végig a dzsungelen, mint valami húsevő sáskahad. Nyilván az angol birodalmi poéta némi túlzásba esett, talán a szipolylázadás kísértett elméjében, mikor a fejezetet papírra vetette, de azért nem ennyire súlyos istencsapása ez az állat. Csak egy csapatösszetartása és kitartása miatt miatt rendkívül hatékony ragadozó, hasonlóan az afrikai vadkutyához. Vibráló és mozgalmas szociális élettel, örökmozgásuk pedig éles ellentétben áll az amikor csak szerét ejthetik, lustán elnyúló macskákkal. Oszd meg, ha tetszett!
-
Váztyúk
Házi tyúk (Gallus gallus domesticus) Csirke belső váza lerágott csontnak tűnhet, annyira hétköznapi végterméke a vasárnapi családi ebédeknek. Többnyire azonban részenként szembesülünk velük, túl sok figyelmet nem fordítva rájuk azon kívül, hogy hozzá rögzülő izom lerágásának kedvéért még az evőeszközöket sem illetlen mellőzni. Sőt, a madarakra jellemző könnyedsége okán jól repül, így a korhelyek még meg is dobálhatják egymást vele a lakoma feszültségét oldva, úgy, hogy komolyabb sérüléstől sem kell tartani, szemben egy halántékhoz koccanó marha lábszárcsonttal. A fentiek ismeretében érzem rendkívüli fontosságú hiánypótlásnak a fenti fotót, amelyből annyi minden kiderül a csirkék titkos belső életéből. Többek között az, hol is található a még a dinoszaurusz ősöknél is meglévő kívánságcsont,…
-
Baby face
Törpe víziló (Choeropsis liberiensis) A súlygyarapító mély álomból ébredő joviális arc állja a fák kopasz ágain átfolyó napfényfürdőt. Víziló bár, de mégse annyira, mint nem törpe rokona, amely inkább a folyó közegben lustálkodik. Ehelyett valamely árnyékos menedéket válasz, bár a napfény ellen is felkészült a biológiai védelme, amely ellenállóvá, egyben nyálkásan csillogóvá is teszik csupasz bőrét. Kerekded formája egy jóllakott csecsemőt idéz, nehéz ellenállni a cukiság rábélyegzésének, bármennyire is nincs értelme annak, ha objektíven nézzük, és bármennyire is felvidítja a lelket, ha szubjektíve. Még nem árnyalja a képet a hatalmas, szájt tátva fenyegetően ívelő agyar, amely minden vízilovat – faja válogatja – mázsányi vagy tonnányi veszedelemmé avanzsál az afrikai ötök…
Ezeket is érdemes megnézni
Cuki? Cukibb? Legcukibb! Cukiságverseny a bioporton!
Orr fel, nyelv ki!
Borz apró
