-
Daráló
Kézi. Vagyis emberi izomrostok összehúzódásai adják az anyagot irreverzibilisen porító szerkezet működési energiáját. Ez még csak nem is retró, hanem annál is avíttabb gép, oly régóta élünk az elektromos delej bűvöletében. A Kádár-korszak pszeudo-modern kávédarálóitól a robotkor okostelefonnal összefogazott kütyükéig, amelyek prédává teszik a valónkat a bevitt matériétól a székletig, és vegyelemző algoritmusok határozzák meg könyörtelen racionalitással az életcéljainkat. Talán mi magunk kerültünk darálóba, amely szélfútta porhalommá őrli az invidivumunkat? Amely darálót nem más hajtja, mint a saját vágyaink, a perpetuum mobile ábrándjával. De semmi nem örök… Oszd meg, ha tetszett!
-
Diogenész biciklije
Rozsdásan, lámpásan, dinamóval, csengővel és némi cinizmussal. A kutyaéletű filozófus persze még nem használhatta ezt a járgányt, de talán nem vetette volna el magától, mint a felesleges poharat. Embert ezzel is kereshetne, kábé hasonló sikerrel, mint akkor, Athénben tette a Nap fényében izzó utcákon. Oszd meg, ha tetszett!
-
Nem lecsó, de majdnem
Majd mindenkinek megvan az az étele, amit nemzeti karakteréből fakadóan imádnia kellene, de valahogy mégse megy. Valaki a halászlétől kap frászt rendre karácsonykor a családi összeröffenésen, mást pacallal lehet az Óperenciás-tengeren túlra űzni, megint másokat a mákkal töltött dolgokkal lehet gyors távozásra bírni. Nálam a lecsó az, amit akárhogy is próbálkoztam a gyerekkori irtózásomat leküzdve a felnőtté válásommal párhuzamosan megkedvelni, de nem ment. Viszont van a lecsónak egy távoli rokona, amely kedvencemmé vált: a tojásos sült paprika. Vagy tetszés szerint sült paprika tojással. A lényeg, hogy kevés egyszerűbb és gyorsabban elkészülő étkünk van, hiszen a paprikát nem szabad sokáig sütni, mert akkor a legtutibb, mikor még őrzi a keménységét valamennyire.…
Ezeket is érdemes megnézni
Csendélet ágyúval, kókuszgolyóval és a sorssal
Nagyon hagymás, szaftos és marha
Becsapódás
-
Csendélet ágyúval, kókuszgolyóval és a sorssal
Kevés dolog vonzza úgy a közhelyeket, mint a sors. Ami igazából érthető, mert mégiscsak izgatja az ember fantáziáját az, ami az életünk pályájáról szól. Alakítás, megérdemlés, szembeszegülés, elrendeltetettség, belenyugvás, kovácsolás, rontás és áldás – talán ezek a leggyakoribb bölcsességeknek tekintett kinyilatkoztatások, amelyekkel áltatjuk magunkat. Akárhogy is fogjuk fel azonban, a sorsvonalat végül is csak elnyisszantják a Moirák, amit nem könnyű elfogadni az egyszeri halandónak, úgyhogy külön ágazat teremtődött a happy end biztosítására: a megváltás-ipar. De ebbe már nem mennék most bele, inkább javaslom a sorsunk édesítését kókuszgolyó munícióval! Oszd meg, ha tetszett!
-
Kalácsság
Kerestem az angol nevét a kalácsnak, hogy megírjam a képfájl címkézését, de nem találtam. Cake. Ennyi. Édes kalács? Biztos sweet cake, nem mintha általában a sütik nem lennének édesek. Scone? Rákerestem erre is, hát ez megint más, erre meg magyar szó nincs, de akkora veszteséget nem érzek, ránézésre semmi extraság a süti. Aztán a francia brioche megmentett, mint ami lényegében megfelel a mi kalácsunknak, és hozza bizonyítékát, hogy a kontinentális Európa az édességek világában is egységesen odavág a brexit keserű tanulságait nyögő brit régvolt birodalomnak. Sőt, mi még büszkébbek lehetünk, nálunk még a kalács is ezerféle, tájegységek és ünnepek szerint lehet válogatni közöttük. El kell ismernie a világnak, hogy édesség…
-
Mit adtak nekünk a magyarok?
A fenti kérdésre bő lére eresztve is lehet válaszolni, a hidrogénbombától a Dobos-tortáig sok mindent említhetnénk aszerint, ki mit vágy hozzávágni a felebarátjához. Viszont van egy tárgy, ami tényleg igazi világhódító, kultikus termék, amely egyaránt része a magyar és a világ kultúrájának: a Rubik-kocka. Mi is ez? Egyszeri prezentációs eszközből a szocialista innováció csúcsterméke, a nemzeti érzelműeknek a magyar leleményesség tárgyiasult megnyilvánulása, másoknak a sokszínűség ikonja, ma már azonban csak egy retro játék a digitális kor előtti elképzelhetetlen világból, amire jól rá lehet csodálkozni. Egy milliót adtak el belőle csak itthon, a magyarság 10%-a elvileg ezt tekergette, majd döntő többsége szétszedte és úgy rakta össze, tette be a vitrinbe, jól…
-
Minikintorna
Nem vagyok jártas az amúgy erőteljes magyar giccs piacban, a fallikus nyalókák és a bakkecskeszagú csodaszappanok alvilága sosem tudott magával ragadni. Így nem tudom, ez a miniatűr verkli betört-e a hazai vásárok kínálatába, magam csak a horvát tengerparti szuvenírboltokban találkoztam vele az Indiai-óceánból származó héjas herkentyűk társaságában. Amúgy jópofa szerszám, a dallamokat simán adja és jól el is lehet vele szórakozni, szemben mondjuk egy üveggömbe zárt szirénnel, amit hiába rázunk, nem esik le a halvégű lány bikinije, legfeljebb csak az odaragasztott kagylók szabadulnak el. Esztelen tekeréssel azért el lehet cseszni verklit, mert sajnos vannak benne műanyag alkatrészek is. Talán ezért is nincs metálos változat, amit kicsit azért sajnálok, hisz mennyire…
-
Töredék a halálról
A halánték deres immár, a haj őszül koponyámon, fiatalságom elillant, feketéllnek fogaim már, oda van múltam, az édes, rövid és csúf, ami jön még. Remegek már a haláltól, hisz a Hádészban a szöglet, ami vár rám, hideg és szűk, a lejárat is ijesztő, s aki egyszer lemegy, az már soha fel nem jön a fényre… Anakreon (i.e. 570–500 k.) Kép: Claude Henri d’Harcourt gróf síremléke a Notre-Dame-székesegyházban Oszd meg, ha tetszett!
-
Idill
„A nyári napsütésben termett pókhálóba zárt zsiráfok békésen ropogtatják a szénát a magyar Alföld mélyén.” Most írhatnék erről a képről többet is, de úgy vélem, ez a mondat mindent kifejez az újmagyar pásztoréletről. Oszd meg, ha tetszett!
Ezeket is érdemes megnézni
Nagyon hagymás, szaftos és marha
Mit adtak nekünk a magyarok?
Rózsa szárazon
-
Pohárnyi szirom
Szirmok. Színesek, illatozók, örökkévalóvá mumifikálódottak. Az élet emlékével töltik meg a borospoharat. Arra emlékeztet, ami szép volt ama rövid világszakaszban, mikor a gének tervezte sejtgépeket átjárta az elektromosság, mikor éreztünk és éreztettünk, mikor átjárta a szerveket a másolatok terjesztésének vágya. Hamis ez a szépség, az életnek nevezett száz százalékosan letális betegség dögszaga helyett finom illatok töltik ki az emlékezés poharát. De mégis így a jobb. Túl a mechanikán. Oszd meg, ha tetszett!
