-
Sonkaság
Vannak ételek, melyeknek halála az ünnepi étekké magasztalás. Magyar ember halat karácsonykor eszik, egy estére leküzdve undorát, csak mert a szokás, az szokás, húsvétkor pedig az elmaradt böjt miatt bűntudatát sonka formájában való hústúladagolással kezeli. A hal amúgy még érthető lenne húsvétkor is eme ünnepek tematikáját tekintve, a disznósonka kevésbé. Nem tudni kinek jutott eszébe pont az az étel, amit Jézus tuti biztos nem evett, még utolsó vacsoráján sem. Jó, egyből jön a válasz, hogy ennek gyakorlati oka van, egyszerűen a téli disznóvágás eme füstölőn edzett terméke a legalkalmasabb a tavasz köszöntésére. Ami nem magyarázza meg persze, hogy máshol meg akkor miért zsenge bárányokat áldoznak fel az ünnepi asztalon. Én…
-
Újratöltve
Bár nagyon magyarnak gondoljuk, igazi multikulti étek, sőt, hazánkban is ahány táj, annyi töltött káposzta, vagy inkább káposztás hús ismert. Eleve nem mindenki töltögeti a gombócokat káposzta vagy szőlő levelébe, ahogy én sem, valakinél paprikahiányosan halovány, más füstölt cuccokkal terheli. Valahol úgy eszik, mint a szendvicset, máshol bő lével, káposztával gazdagon merítik a mélytányérból, máshol nem savanyított káposztával főzik, megint máshol át sem mossák azt, annyira kedvelik annak vad ízét. Érdekes módon, amennyire kedvelt a házikosztok között, annyira nem fut a vendéglőkben, talán a lecsóhoz, paprikáskrumplihoz hasonlóan nem kellőképpen előkelő. Vagy csak túlságosan kötődik az egyedi ízléshez, mert „csak úgy jó, ahogy a mama készítette”? Pedig érdemes megpróbálni a többi…
-
Harcsa paprikásan
Kevés kultúra tud annyi ellentétet hordozni magában, mint a magyar. Imádunk politizálni, de nem értünk hozzá, istenítjük az olimpiai bajnokainkat, de sportolni, azt nehogy már, a nemzeti keresztény hagyományok jegyében révülünk a pogány ősmúltba, a legnagyobb ünnepünk tradicionális étke a hal, amúgy meg utáljuk és alig esszük az év során. Ha meg uszonyos, akkor ponty, ami a halvilág csiperkéje (és a csiperke a gombavilág pontya). Ennél tovább nem nagyon jutunk, a balatoni hekk (vajon hányan gondolták a magyar tenger halának?) is már lassan a múltban ragadt fogalom. Pedig a hal alapvetően finom, nemcsak egészséges, viszont az egyik legdrágább hús. A nemponty különösen, csak a termesztett halak ára barátságosabb, de azok…
-
Boldog szaturnáliát!
Jó, biztos furán nézne az, akit így köszöntenénk a téli napfordulót ünnepelve, vagyis karácsonykor. Pedig a lakomával, az ajándékozással és az örökzöldek túlzott használatával éppen erre hasonlít legjobban a jelenkori kultúránk fő ünnepe, semmint a korai keresztény egyház által jó politikai érzékel kisajátított változatára, amivel kicselezte akkori legfőbb riválisát, a Mithrasz-kultuszt. A házimunka, a fogyasztás és fagyasztás ünnepe lett, mondhatnánk némi malíciával, eldurrogtatva olyan közhelyeket is, mint a „régen nem az ajándékozásról” szólt, meg elkereskedelmiesedett az egész. Ami igaz, de hát ilyenkor abba is gondoljunk bele, hogy a kapitalista világrendszerünkben eme felturbósított fogyasztás biztosítja emberek százezreinek a megélhetését. Szóval, félre az ideológiákkal, alapvetően mégiscsak egy meghitt, szép ünnep a legundokabb…
-
Ezogiccs
Piramisba zárt, érmék körében aranyszerű poron trónoló Nevető Buddha… Tömény sűrítménye a babonás giccsnek, méltán illik a porcelán szűzmáriák és az álindián álomfogók mellé. Babonába forduló felszínes spiritualizmus, vagy pusztán ízlésficam? De vajon nem ugyanennyire visszatetsző az elitista lenézés, a magasabb szintű fétisek imádói részéről? Az ízlés az ember sajátja, ahogy az örömérzet is. A giccs ártalmasabb vagy a „felsőbb szintről” kényszerített közízlés, akármennyire is magasröptű légyen is az? De jön ez ellenérv, hogy az igénytelenség eluralkodása legalább ilyen gyilkos járvány. Megoldás? Oktatás és szabad szellem, kitörve a piramisból. Oszd meg, ha tetszett!
-
Pörkölt
Mi a legmagyarabb étel? Bár úgy tűnik, széles a mezőny, nincs kétség, hogy csakis a pörkölt győzhet. Zsíros, húsos, tejfölös, szaftos, paprikás, gombás, galuskás – a magyarságtudat tömörített gyönyöre egy tányéron koncentrálódva. Amiből csakis a házi jó, a vendéglők konzumízei meg sem közelítik a nemzedékeken átöröklődő otthoni zamatokat. Mert a magyar szívvel pörköl, a puszták szabad szelleme puhítja a húsok rostjait, a hagyma fakasztja a sírva vígadás könnyeit, az örök lázadás fűszerezi vaddá, az emberes adagok tágítják a honfiúi és honleányi beleket, az egyszer élünk öröme meszesíti az ereket, a szomszédságot beterítő illatok szülte irigység hizlalja a májat. Az idegen pörkölt színtelen, szagtalan, nekünk nem kell a brüsszeli recept, nekünk…
-
Marokkómikádó
Gyerekkoromban játszottam utoljára, aztán örömmel fedeztem fel, hogy a nemrég baromi jó áron vett és igényes kivitelű társasjáték dobozban benne foglaltatik egy mikádó csomag is. Rögtön ki is lettem hívva a lányom által, aki menten jól bosszút állt rajtam a malmozásos vereségéért, magyarán jól elvert. Többször is. De ez így van rendjén… Amúgy, hogy miért lett marokkó Magyarországon, az rejtély, bár a mikádó sem egyértelmű a valószínű kínai eredete alapján. Gondolom jól hangzott. Jó móka, de az biztos, hogy idegek kellenek hozzá a biztos kezeken túl, alkeszeknek csak némi célzóvíz elfogyasztása után ajánlott, ha nem akarnak másnaposságig játszani. Oszd meg, ha tetszett!
-
Áfonyás túrós palacsinta
A turul átok mellett a második legnagyobb hungarikum a túrós dolgokhoz való vonzódásunk, amely még Kelet-Európai viszonylatban is kiemelkedő. Gondoljunk csak a silány orosz elődből túró rudivá tökéletesített, minden más náció csodálkozását kiváltó desszertre, vagy éppen sok más finomságra a túrós rétestől a túrógombócon keresztül a kőrözöttig. És persze a túrós palacsinta, mint szerintem a műfaj legjava. Ehhez jön a vanília öntet, csokoládé szirup, no meg az áfonya, hogy adjunk a modernitásnak is. Így együtt nálam szinte mindent ver, ami édesség… Oszd meg, ha tetszett!
Ezeket is érdemes megnézni
Apró csendélet
Áfonyás-étcsokis torta
Sóban sült csirke juhtúrós-gombás valamivel
-
Pseudo-tiramisu Sacrum Calorie torta
A legutolsó tortámat ősi apokrif recept szerint készítettem, amely a III. század elején vértanúhalált halt Szent Kalória látomása alapján hagyományozódott az utókorra. A szentünkről annyit érdemes tudni, hogy szegényt a gaz és pogány rómaiak Colosseumban halálra hizlalták a vérszomjas csőcselék szeme láttára. Gyülekezete azonban tovább vitte jámbor hölgy hírnevét és receptjeit, amelyek alapján készített sütikkel megörvendeztette a Tiberis partján kocogó római polgárokat, mígnem egy rosszul időzített szalmonella és számos végigfosott tóga felkeltette a gyanút az ókeresztény klub iránt. De lássuk a receptet! A tészta hagyományos, liszt (sütőporral), cukor, tojás (1 tojásra 40-40 gramm liszt és cukor), a tojásfehérjét természetesen külön felhabosítva, végül finoman összekeverve a lisztes-tojássárgás-tejes mixtúrával, majd egy kis…
-
Sóban sült csirke juhtúrós-gombás valamivel
A reggeli torna állítólag élénkíti az agyműködést és beindítja az anyagcserét. Valami igaz lehet benne, mert a guggolások és fekvőtámaszok közben az agytekervényeim neuronhálózata izzadva kereste a választ a lét és nem lét ama döntő kérdésére, hogy mi legyen ma az ebéd. Ügyesek voltak, mert rövidesen ott is lebegett a képe előttem annak, amit ma feltétlenül rövidtávú életére kell teremtenem. Meg is tettem, meg is ettem, le is írom, hátha valaki kipróbálja és még nevet is ad neki. Nálam sóágyon sütve jön be leginkább a csirkecomb, minden zsír kisül belőle, és finom ropogós is lesz tőle a bőre, ráadásul vacakolni sem kell vele. A lényeg nem is ez, hanem a…
