-
Sors
„Az emberi élet menetének intézője (istenség), vagy az emberi élet összefoglaló képe (jó vagy rossz sors). A modern drámairodalom inkább csak életképeket ad, a sorsot csak a cselekedet társadalmi következményének nézi és inkább hajlandó a sorsban véletlenséget nézni. Az antik felfogás nagyon ragaszkodott a sors isteni, törhetetlen, vashatalmához és néha még oda is tévedt, hogy a sors által az egyéni szabad akaratot is megsemmisítve látta. Ezt a zsarnoki sorsot fatum (l. o.) szó alatt ismerjük. A német irodalomban e század első negyedében egy fajtája a dramatikusoknak támadt, kik ezt az antik túlhajtást utánozták és a rémség sorsdrámát (Schicksalsdrama) megújították. Közép úton jár Schiller, ki Wallensteinjában azt hirdeti, hogy minden ember…
-
Nagyon hagymás, szaftos és marha
Őszintén szólva, nem tudom, mi ennek az éteknek a neve, mi csak hagymás rostélyosnak nevezzük a családban, bár ez nagyon pongyola meghatározás, mert, ahogy utánanéztem, teljesen máshogy néznek az ezen a néven futó ételek. Legyen bármi is a neve, nagyon szeretem gyerekkorom óta, időnként a régi emlékeknek áldozva el is készítem. Nem túl bonyolult, csak idő kell hozzá, és persze sok hagyma… Mert ahhoz, hogy ízes és bőven szaftos legyen, kell bele jó pár vöröshagyma. De egy receptet nem ajánlatos in medias res indítani, így kezdem azzal, hogy vegyünk marhahúst, rostélyos lenne az ideális, vagy amit kapni lehet, hiszen jó akár nyakból és combból is, ne legyünk már akkora gourmandok!…
-
Plasztik Panzer
A háborús játékok örökkévalók. Én is imádtam őket gyerkőc koromban, egymagam játszva a gaz ellent és a hős hőst, bármit felhasználva a toy világháborúhoz, ami csak mozdítható volt. A jelenkori pacifizmusom élő példája, mennyire nem rontja meg ez az élmény a zsengekorúakat, bezzeg egy kis családon belüli erőszakoskodás mennyivel hatásosabb lett volna… Szóval, a fiúk már csak ilyenek, nem a gender sztereotípiák teszik őket olyanná, hogy a játékbolt polcán a tankhoz nyúlnak, nem egy babáért. Mikor a régi kacatok között rátaláltam erre a páncélosra, visszagondoltam a hajdani nagy csatákra, az álplaymobil figurák és matchboxok részvételével. Amelyeken könyörtelenül áthajtott volna ezen Tank Godzilla… de némileg érettebb fejjel inkább a fotózására koncentráltam.…
-
Csevapi, a balkáni kebab
Emlékszem hajdan, mekkora felháborodást keltett Balkán-szerte a tévhír, hogy egy európai uniós rendelet száműzi a szódabikarbónát az ételekből. Itthon is átvették és harsogták, mint az eubürokraták ármánykodásának bizonyítékát a nemzetállamiság megdöntésére. Pedig persze nem sorosista ármányról volt szó, csak az ételminőséget óvták a gazfickók, hogy ne tudják feljavítani a rohadt húst a nemzeti és nemzetközi húsiparosok, így a nemzeti konyhákat nem érintette a kérdés. Bár a kedélyek nem nyugodtak meg, azóta volt sok minden a migránsjárástól a Brexitig, de a balkáni finomságok azóta nem kerültek terítékre. Mármint a politika színpadán. Az egyik legismertebb balkáni finomságban, a csevapiban is fontos szerep jut ennek a szimpla húslágyítónak. Vagy minek is nevezzük ezt…
-
Becsapódás
Meg kell vallanom, hogy sokmilliónyi embertársammal szemben három sport élvezetét képtelen vagyok átélni. Igen, az andalítóan zümmögő Forma-1 és a sznob milliomosok golfkocsis golyókergetése mellett a darts az, amit valamely oknál fog nem tudok a kiérdemelt helyén kezelni. Egyszerűen dögunalmas számomra, ahogy a sört izzadó, kamionsöfőr dizájnú fószerek dobálgatják az apró dárdácskákat. Ezen esetekben még az erotikus filmekre bevált igazságot sem mondhatom, hogy csinálni jó, nem nézni, annyira béna vagyok a dárdácskák pontos célba juttatásában. Viszont egy kihívást találtam magamnak, lefotózni ugyanezt. Bizony, nem volt könnyű feladat, megtalálni a pontos élességet, szöget, zársebességet és időt, miközben a fókuszált tárgy kisbolygó sebességével csapódik bele – a képzavarnál maradva – a laposföld-szerű…
-
Mit mesél az erdő?
Az, hogy Jancsi és Juliska meséje maga a merő horror, jobban ismert, mint a Csipkerózsikában burjánzó nekrofília, illetve a Piroska és a farkas negédes kannibalizmusa. De hát ilyen a néplélek, a nyilvános boszorkányégetésektől a valóságshowkig a melléjük kerített szaftos sztorik kínálják az izgalmakat a szabadidős családi programokhoz minden korban, jó a gyerekeket is hozzászoktatni ehhez ideje korán. A jelen fotó azonban jóval békésebbnek tűnik, az édesanyám által teremtett mézeskalács házikóba nem épült boszorkány. Hacsak nem költözött be utólag. Mindenesetre igyekeztem az erdő sötétjét is megidézni a fotón, a többit a képzeletre bízom! Oszd meg, ha tetszett!
-
Gránátalma és túró
Kevés túlértékeltebb dolog van a konyhaművészetnél, pontosabban annál az ételfetisizmusnál, amely minden médiát ural ebben az évtizedben. Valóságshowk kipirosodott fejjel üvöltő sztárszakácsai, a főzőcsatornák unott hangon kotyvasztó stúdióséfjei szolgálják ki a nem csillapodó éhséget ezen téma iránt. Nem véletlenül nevezik ételpornónak ezt, a vizuális ingerek tobzódása és az extremitások hajszolása egyfajta következménye annak, hogy a nézők ingerküszöbe is emelkedik, egyre nehezebb lázba hozni őket. Olyan ételekkel, olyan alapanyagokkal dolgoznak már, amelyet egyszeri család sosem fog megfenni, mert vagy nincs rá pénzre, vagy úgy rontja el a nagymama jóízű receptjét, hogy öröm hányni. De azért bámuljuk a tévében. Amúgy szeretek sütni és főzni. Mert jó, és sokszor egyszerű alapanyagokból és egyszerű…
-
Rózsa szárazon
Alapvetően a csendéletek unalmasak. Festményben is nagyon unom őket, fotózni sem a legizgalmasabb feladat. Bár pontosan ezért lehet mégis kihívás, hogy egyedibbé, érdekesebbé tudjuk tenni pusztán egy beállított kompozíciónál. Lehet cselezni az mélységélességgel és fényekkel. Ennél a képnél a tervem az volt, hogy egy rózsamúmiába némi életet leheljek a képen, egyúttal festményszerűbb is tegyem. Ehhez nyilván némi photoshoppos utómunkára is szükség volt, de ennyi csalást talán elbír a műfaj. Oszd meg, ha tetszett!
Ezeket is érdemes megnézni
Mit mesél az erdő?
Csirkemell paprikás gombával és juhtúrós galuskával
Plasztik Panzer
