-
Belvárosi misztérium
A régi, gangos bérházaknak megvan a maga hangulata. Bájt azért nem írnék, mert azért annyira nem csábító számomra az opció, hogy bennszülöttjévé váljak egy ilyen körfolyosós, sötét kaszárnyának. Viszont megvan a maga atmoszférája, amelyet érdemes felfedezni. Az ódon, szinte gótikus hangulatú lépcsőházba szűken szűrődik be a fény a zárt udvarból, a sugarak éppen csak érintenek minket, ahogy kinézünk a viharvert ajtó ablakán. Ki ne érezné át ennek a belvárosi életnek a misztériumát? Talán csak az ottlakó, kertvárosi otthonról álmodók… Oszd meg, ha tetszett!
-
Táncrítus
Sosem szerettem táncolni. De még az övvizsgák formagyakorlatait is a kénytelen rossznak éreztem, alig várva a szabad püffölést. A kötöttség, a pózok rituáléi, a maszkká lényegülő arcok, a belemagyarázott univerzum, mintha nem a párzási viselkedésre lehetne visszavezetni az összes táncformát. És mégis, van valami benne, ami megfog, ha jól felépített koreográfiát látok. A testmozdulatokból épülő harmónia, az akrobatika, a táncosok hipnotikus átlényegülése, az egész esztétikája – a tánc nem véletlenül a legfontosabb kapcsolatteremtő rituálé a világok között az ősidők óta. A túlvilág és evilág, férfiak és nők, vagy a teremtő és pusztító között. Értem, érzem én, csak nekem ne kelljen! Fotón: Kala Sangan Tánccsoport előadása Oszd meg, ha tetszett!