-
A jó kedély virága
Kerti borágó (Borago officinalis) Ki evett már borágót? Nem hiszem, hogy sokan próbálták már, köztük én sem. Ahogy néha beleolvasok régi szakácskönyvekbe, úgy tűnik, a hazai fűszertörténelem két korszakra oszlik: pirospaprika előttire és utánira. Ma már a pirospaprika, só, bors háromság az alap, esetleg olaszos ételekhez oregánó és bazsalikom, oszt kifújt a tudomány. Illetve ott van még a szörnyűséges „vegeta”, de azt nem említeném egy lapon a fentiekkel sem. Bár a globalizáció első slágertermékei a fűszerek voltak, a régmúltban nem volt hétköznapiak ezek az egzotikus cikkek, máshonnan kellett kielégíteni a kemény korok kemény gyomrainak igényeit. Mert, ahogy olvasom, akkor még inkább kívánták az intenzívebb ízeket, mintha nem csak kívül viseltek…
-
Hógomba
Téli fülőke (Flammulina velutipes) Az erdő avarszintjét takaró hófehérséget törte meg váratlanul az élénk sárgában pompázó sűrű gombaváros, hirdetve a faggyal dacoló túlélést. Bár ehető, sőt, ráadásul imádom is a gombákat, mégse vitt rá a lélek, hogy elsődleges fogyasztói jogaimat érvényesítsem, annyira csodálatos látvány volt az erdő havas szépségét meghatványozó telep, így maradt a fotózás, felülről, oldalról, sőt hóban fekve még alulnézetből is. Erdei fülőke a fagyban burjánzó gomba neve, vagy japán módon enokitake, amely szigetországban kábé annyira népszerű, mint nálunk a csiperke. Oszd meg, ha tetszett!
-
Űrállomás vagy passiószimbolika?
Kék golgotavirág (Passiflora caerulea) A nevét az utóbbiról, a passióról kapta, miután a korlátlan fantáziájú és korlátolt elméjű teoretikusok számos isteni jelet véltek felfedezni a virágában. Ilyen az, ha valakinek mindenről csak ugyanaz jut eszébe… például valakinek erről a szép és különös virágról a szenvedés. Hogy ne ússza meg senki ezt, idézem : „A háromágú bibe jelenti a három szöget, amellyel Jézust a kereszthez szegezték; a magház a keserű kelyhet, amelyet ki kellett innia; az öt portok az öt sebhelyet, szív alakú magjai pedig a szerető szívet. A 72 szálból álló sugárkoszorú utal a töviskoszorú hagyomány szerinti 72 tövisére; a hármasan szeldelt lomblevél a lándzsa hegyeit, a kapaszkodó kacs a…
-
Gyümölcsös szeptember
Egybibés galagonya (Crataegus monogyna) Nálam a szeptember többnyire a nyár halálát jelenti, vége az imádott forróságnak és persze eljő a korai sötétség is. Igazságtalan, el kell ismernem, hiszen ennek a hónapnak is megvan a magához való szépsége, amely különösen erdőkön és mezőkön járva szembetűnő. No, meg erdőszéleken, amely ez idő táj a roskadozik a bogyóktól, a dércsípést váró kökénytől a csipkebogyón keresztül a galagonyáig. Színpompázik tőlük a zöld cserjeszint az őszi napsütésben, amely kevésbé erősen barátságosabb fényviszonyokat nyújt, mint a nyári keménységében. Tehát elő a fotómasinákkal, és indulhat is a természet fotózása! Persze, megkóstolni sem tilos a mű élő tárgyait, még gyógyítanak is… Oszd meg, ha tetszett!
-
Ketten
Gyermekláncfű (Taraxacum officinale) Egy szuszra elfújni a pitypangot… nem tudom, hogy kötődik-e ehhez is babona, mármint, ha valakinek nem sikerül elsőre a mutatvány. Vagy egyáltalán jelent-e valamit, hogy két kaszattermés megmakacsolja magát, és büszkén kiállva nem enged a nyomásnak? Mert úgy néz ki, ők maradnának inkább együtt, ahelyett, hogy az ismeretlen szabadság gondjaira bíznák magukat. Csábít az allegória… A testvéri szeretetről vagy éppen az állhatatos hitvesi hűségről? Voltaképpen mindegy, a kép hamis. A következő szekundumban már ők is reppennek tovább. Mert ezzel teljesedik be a kaszatok sorsa. Az Idő kérlelhetetlen. Oszd meg, ha tetszett!
-
Kerti biohazard
Ricinus (Ricinus communis) Igazi veszedelem… főleg, ha többen tudnák, mennyire mérgező a ricinus. Elég néhány mag a szájba, és ki is purcan az ember, főleg, ha az még nem méretes. Ők vannak inkább veszélyben, hiszen úgy működnek a csemeték számára a szép bogyók, mint egy vagonnyi szivárgó metil-alkohol a jómunkásembereknek. A növényről azonban legtöbbünknek inkább a ricinusolaj ugrik be, ami veszélytelen bár, de legalább kellemetlen, és amitől – magam is átéltem – ellenállhatatlanul úgy tör ki minden matéria a bélcsatornából, mintha az csak egy kanyargós csúszda lenne. De abban nincsen ricin, a magban viszont igen, amely az egyik legerősebb méreg a természetben, biológiai fegyverek alapanyagként is kedvelt szer. Maga a…
-
Sárkány ellen sárkányfű, nyavalya ellen székfű
Orvosi székfű vagy kamilla (Matricaria chamomilla) Hajdan ő volt a mindent tudó gyógynövény, minden tüsszögéses, orrfolyós nyavalya ellenszere. Ha van a betegségeknek íze, akkor képzetemben az a kamilla kesernyés zamata… Mikor meg a szem gyulladt be, akkor a kamillateás borogatás volt a gyógyír. Mondjuk, használt is, igaz, nem tudom, mennyire volt hatásosabb a mai csodaszereknél, amelyek röpke pillanat alatt mosolygóssá teszik szenvedő ábrázatunkat, a reklámokban legalábbis. Igaz nem gyógyítanak meg, de legalább vidámak, így szelfiképesebbek leszünk, mint egy jófajta tudatmódosító szertől. Én nem vigyorogtam a kamillától, mint a tejbetök, az biztos. Viszont legalább szép és virág, a maga egyszerűségében is, ahogy ez remélem a fotókon átjön. Oszd meg, ha tetszett!
Ezeket is érdemes megnézni
A Tisza felől
A nevadai atomrobbantások teremtették a viperagyíkokat?
Chester at night
-
Kaktusz virága
Pompás sünkaktusz (Echinopsis oxygona) Nem vagyok nagy virágbolond, mindig is kellő megnemértéssel figyeltem nőnemű őseim rajongását a virágok különböző fajtái iránt. Jó-jó, szépek, de sem nem mozognak, sem nem nyávognak, csak némán ülnek a cserepükben. Talán a kaktuszok a kivételek, ők már jóval izgalmasabbak a tüskés pozsgás mivoltukban, és ráadásul micsoda ellentét virágzik ki, mikor a veszélyes tűpárnából gyönyörű szirmok törnek elő! Erre talán még én is büszke lennék… Oszd meg, ha tetszett!
-
Sárga taplóság
Sárga gévagomba (Laetiporus sulphureus) Tapló… nem kifejezetten tiszteletteljes, ha így szólítunk meg valakit, bezzeg senkit sem szidunk gyilkos galócának, vagy éppen susulykának, pedig az még jól is hangzana, és találóbb is lenne szociális érzék deficitben szenvedő embertársaink jellemzésére. Mert vannak jó taplók. Nem, nem azért, mert nem rontják meg a fákat, hanem mert finomak. Sőt, olyan nagyon finomak, mint a fiatal gévagomba rántottként. Főleg ártéri erdőben találkozhatunk velük (természetesen nem rántottként), és még csak nagyon lesni sem kell, annyira virít sárgasága a fák törzsén. A húsa szép fehér, fiatalon puha és ehető. Lehet öregen is el lehet csócsálni, mikor már kőkemény, de azt nem én fogom megpróbálni. A kép a…
